|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ó, ne hívj többé ki a rétre
te csábító szabadság,
hogyan töltsük időnket e szent föld horizontja alatt
zavartalan szerelmünket, hogy mások ne lássák?!
Bár igaz, könnyeimet felszárítod szempilláimról, ha meglátlak,
ösvényeidet én járom és érzem áttetsző,
légies jobb kezed,
ó, milyen áldott kezek!
Hóval takart homlokommal
gondolatban átfogom a rétet,
de nem vagy ott, mellettem, milyen élettelen kép ez.
Egy pillanat volt az én röppenésem,
közben a földre nézve elveszek.
Én láttam, hogy hogyan énekel a tavasz,
és azt is, hogy te egyedül nézed a zöldet.
Jobb, ha járom az utam, még akkor is, ha keserű,
és fuldoklom a ködben,
én szegény, szürke füstölgő,
életem, szegénységem csücske. |
|
|
- január 26 2016 16:31:53
Tetszett a versed. Szomorú-szép. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
