Vad vihar dúlt a szívemben,
de végre elcsendesült,
mindenkinek volt már ilyen
lelked ezzel szembesült!
Elég volt csak egy fénysugár,
amely halkan megérint,
bámultam én olyan bután,
a bánat hidd, nem szépít!
Ki is űztem egy perc alatt
és sietve távozott,
szomorkodni, hidd nem szabad,
boldogságom Rád ontom!
Elég egy néma szösszenet,
és kiírom vágyaim,
tudod, én most eldöntöttem
repítenek szárnyaim!
Szép az élet, óh' higgy nekem,
madár dalol kinn a fán,
Te légy velem és csak velem
szerelmünk szép tavaszán!
