|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Múlik a tél, a magány hidege elszáll,
pihe bimbós barkaág tavaszért kiállt.
Távozik a sötét, megcsillan a Nap-fény,
lelkem mélyén felébred az alvó remény.
Szemeimről lehullik a szürke fátyol,
valami szépet, újat várok a mától. |
|
|
- február 05 2016 08:20:33
...élem a versed  |
- február 05 2016 09:53:15
Amikor az első napsugár megjelenik így a tél vége felé közeledve, kitárul a világ, újra él a remény, karon ragad és visz magával, visz, mert hosszú még az út melyet meg kell tenni...de ő soha nem hagy el.
Szép a versed Marika, ezeket a gondolatokat sugallta.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 05 2016 10:13:03
Kedves Mária!
örömmel olvastalak...Wino |
- február 05 2016 12:09:47
Drága Mária!
Remény - múlik a tél.
Ölellek szeretettel - Szfűz |
- február 05 2016 14:14:02
Kedves Mária !
Mikor van valakit vagy valamit várni az remény, ami élteti a lelket
Nagyon tetszett a kis versed,gratulálok
Szeretettel
Tibor |
- február 07 2016 09:42:23
Köszönöm Alkony! |
- február 07 2016 09:43:32
Évikém!
Nagyon köszönöm kedves szavaidat: Maria |
- február 07 2016 09:44:35
Kedves Wino!
Jól esik látnom, hogy örömöt okozott versem olvasása.
Köszönöm! |
- február 07 2016 09:45:46
Drága Gitka!
Tavasszal a remény is éled!
Köszönöm, hogy olvastál!
Ölelésem: Maria |
- február 07 2016 09:46:25
Kedves Tibor!
Örülök, hogy versikém elnyerte tetszésedet!
Üdv: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 03. csütörtök,
Kornél, Soma napja van.
Holnap Ulrik napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
