|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M'ért oly' nehéz kimondani
azt a szót, hogy köszönöm?
Szótáradban nem szereplő?
Ezért most én gyötrődöm.
Vagy talán az, hogy légy szíves
az is nehéz, mondd Neked?
Mi lesz Veled mondd így, mi lesz?
Buta maradsz sejtheted!
Teszel Te a nagyvilágra
pénzed legyen dicsőség,
szíved nincs is, összezárva
jellemeddel, dőreség!
Megszólalni, ugyan minek?
Beszélnek a pénzhegyek!
Beszélnek igen, de kinek?
A hasonszőrűeknek.
Külön kaszt ám az övéké
tudod Te, azt jól tudod!
Kis ember a bőröd ég,
Neked semmi nem jutott!
De tudsz Te szépen beszélni,
ismered az illemet
bunkó ember nem kéri?
Nem kéri az intelmed?
Ne is intsd le, nem ér annyit
vagyona mely' drága kő
gondolkodj el egy fikarcnyit,
milyen ember, milyen Ő? |
|
|
- február 08 2016 06:25:41
Elgondolkodtató vers, remek eszmefuttatás. Gratulálok.
Szeretettel: Vali.  |
- február 08 2016 06:47:25
Valikám kedves, köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet. Tudom, hogy érted, hogy mire gondolok úgy összességében.
Köszönöm a gratulációt!
Szeretettel: Évi |
- február 08 2016 06:59:38
Kedves Évi!
Gratulálok a versedhez, sajnos, valahogy kezd így lenni, de mért is?
szeretettel...Wino |
- február 08 2016 08:16:53
Kedves Évi! Valóban sokak szótárában nem szerepel ez a szó. Pedig mennyi probléma megoldódna ebből fakadóan és vélemény. Illemről nem is beszélve. Ki a hibás vajon? . Évi aktuális soraid elgondolkodtató. Szeretettel olvastam. Éva |
- február 08 2016 08:49:18
Tudod, kedves wino, nekem az a véleményem, hogy elsősorban az ember a családjában tanul meg beszélni - ami evidens -, onnan hozza az élethez a tapasztalatokat. Aki jól megtanul a családban mindent, ami az illemmel kapcsolatos, az nem felejti el még aggkorában sem. Az, hogy "köszönöm", "kérem", légy szíves" ez a minimum, na és a köszönés, ha belépek valahová. Valahogy ezek a minimális alapvető emberi dolgok kiveszőben vannak.Én egyébként ezt a gyorsan fejlődő világunkra fogom - aztán lehet, hogy csak azért, mert nem tudom másra De ez is közrejátszik. Ugyanakkor a "hirtelen" meggazdagodás, vagyonosodás, amely nem tudom, hogy hogyan jön létre, ugyan közgazdaságit végeztem, ismerek néhány "trükköt", de ez kimaradt. Annyit viszont tudok és érzékelek, hogy pénzt csak pénzzel lehet keresni, jó sok pénzzel, vagy munka nélkül bűncselekménnyel. Ez tény. Na most aki csak erre hajt, nem valószínű, hogy figyel az illemszabályokra - ha egyáltalán ismeri -, sőt észre sem veszi talán embertársait. Én úgy gondolom, hogy ez is olyan téma - aktuális a mai korra vetítve -, amiről sokáig lehetne beszélgetni, na persze csak a hasonszőrűekkel, mert azoknak egy a véleményük. A "kaszt" emberei nyilván másképp vélekednek erről témáról. Én figyelem az interneten folyó kommunikációt emberek között, és nagyon sokszor elszomorodom. Irni nem tudnak - az más kérdés, hogy helyesen sem, a szórendet sem ismerik, egyáltalán a magyar nyelvtant - egyesek, nyilván azért nem, mert egyesek voltak. Sok a tárágár kifejezés, mely kötőszó. Ki nagyobbat tud káromkodni, annál nagyobb "hős", persze ezt csak ő hiszi és a hasonszőrűek.
Hogy miért is "kezd igy lenni", ahogy kérdezed? Azt hiszem, hogy megválaszoltam a kérdésedre kedves wino, és én tudom, hogy nagyon sokan értenek egyet velem...na persze, annyit azért hozzá kell tennem, hogy tisztelet a kivételnek, mert azért vannak eredendően vagyonos, intelligens emberek, akik azért tudnak disztingválni, ismerik az illemtant, tudják alkalmazni...ez egy bizonyos réteg akikről én most írtam, mert nem minden gazdag ember bunkó!
A szegények pedig főleg nem, általában, bár ott is vannak kivételek!
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel:
Évi |
- február 08 2016 09:11:37
Évikém, köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy tetszett az aktuális versem. Egyszer évekkel ezelőtt lejött velem a kis ABC- üzletbe egy ismerős kislány. Lehetett olyan tiz éves forma, nem volt sok alkalmazott, és oda, vagy bárhová az ember ha belép, nyilván köszön. Ez a gyerek nem köszönt. Rángatom óvatosan a ruháját, szorítom kissé a kezét, miközben én köszönök.Odasúgom halkan a fülébe, hogy "köszönjél kis szívem"...rám néz nagy ártatlan szép kék szemeivel és visszakérdez hangosan: "Kinek"? Azt hiszem egy pillanatra a döbbenet az arcomra fagyott és elmagyaráztam neki, hogy mit illik és hogyan. Azt válaszolta, hogy ő erről még soha nem hallott. Amikor legközelebb találkoztunk felvetettem ezt a témát, és megkérdeztem tőle, hogy tudsz már köszönni? Kioktatott, hogy hagyjam békén a hülyeségeimmel, mert az ő anyja azt mondta, hogy legfeljebb- de annak sem kötelező - csak annak kell köszönni, aki nekünk is köszön.De nem kötelező!Ismételten döbbenten néztem rá, és sajnáltam ezt a gyereket a szülei miatt. és égett a pofám a szülei helyett. Ne haragudj, hogy ennyit pofáztam.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi |
- február 08 2016 09:45:11
BARÁTNŐM!
JÓL MEGÍRT VERSEDHEZ SZÍVBŐL GRATULÁLOK!
SAJNOS EGYRE TÖBB AZ ILYEN EMBER, TAPASZTALTUK.
ORVOSSÁGOT IS TALÁLTUNK RÁ, / ÚGY MINT SOKAN MÁSOK/
NAGYON HATÁSOS! TÁVOL AZ "ILYENEKTŐL".
MÉG A LEGJOBB BARÁTNŐM IS EZEK KÖZÉ TARTOZIK, MERT A FÉRJE
DR. ÉS MOST CSAK HASONLÓ BARÁTOKKAL BULIZNAK,
EZ MÁR NEM A MI VILÁGUNK!PUSZILLAK: PIRCSI |
- február 08 2016 09:53:57
Tudod, én nem szoktam személyeskedni, de a doktor úr feleségéről ezek után meg van a véleményem, saját magát minősíti. Ne sajnáld, hogy az ilyen barátságoknak vége szakad. Ilyen emberek mindig voltak, vannak és lesznek is. Holott neki nincs érdeme abban, hogy a férje doktori címet visel.
Volt egy kolléganőm Miskolcon a munkaügyi osztályon, a férje jogász volt, és megkérdeztük tőle, hogy miért nem használja a neve előtt a dr. kifejezést, hiszen a férje. Elmosolyodott és azt mondta: Lányok, az nem az én érdemem, nem én vagyok a doktor, nem én végeztem jogi egyetemet, hanem a férjem, egyébként meg más tollával miért ékeskedni?" Olyan szerény, kedves emberrel még életemben nem találkoztam. És igazat adtunk neki.Kicsinyes baromságok ezek.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Évi |
- február 08 2016 10:16:37
Ne gyötrődj Évikém, egy felületes köszönöm, köszönés nem ér semmit sem!
Olvasom a "levelezéseteket", valóban a szülőnek kellene megtanítani a gyermekét az illemre.
...hogy viccesre vegyem egy anyuka azt mondta a fiának, köszönj kisfiam minden férfinek, mert nem tudhatod ki az apád!
Amúgy tetszik a versed, szeretettel gratulálok: Maria |
- február 08 2016 12:40:17
Kedves Évi!
Nagyon sok hasonló gondolat vélemény jár a fejemben, amit leírtál így nem akarom ismételni, de még annyit hozzá fűznék, lusták lettek az emberek és nemtörődőek, hogy mit is értek ez alatt. Írnám,nem szólunk rá a fiatalokra, hogy igenis nem helyes amit csinálnak, én is hibás vagyok úgy érzem, elkönyvelem, hogy bunkó nem tanították az meg illemre, pedig nem így kellene, igenis megmutatni,na ezt így csináljátok, így "talán" rá kényszerülne,talán.De még csak egy és hol van még a többi,hmmm...Most csak ennyire volt időm...Szeretettel...Wino |
- február 08 2016 13:03:18
Kedves Wino!
Örülök a gondolataidnak, örülök, hogy visszanéztél. Igen, igazad van az ember érez egy kis lelkiismeret-furdalást ezzel kapcsolatban, hogy átadhatnánk nekik a nevelési módszerünkből, de sajnos ezt nem tehetjük. Mert ez a szülő és talán a pedagógus feladata , bár én azt szoktam mondani, hogy a pedagógus már egy"kész gyereket" kap, akit aztán vagy tud formálni még, vagy nem! És ha mondjuk mi szólunk egy számunka idegen gyereknek, nem biztos, hogy jót cselekszünk vele. Mert hazamegy, és otthon a családban az ellenkezőjét tapasztalja, mint amit mi mondtunk neki! Nyilván - bármennyire nincs is nevelve az a gyerek - akkor is a szülő a példakép, és neki hisz, neki engedelmeskedik, már ha engedelmeskedik egyáltalán.
Igen, sajnos a bunkó gyerekekkel szemben pedig abszolút tehetetlenek vagyunk, mert ő még be is szól(na) trágár módon, ha valamit kifogásolnánk a viselkedésén. Az illemet igy nem lehet megtanulni! Ha a gyerek nem tapasztalja meg a családban, nem érteti meg vele senki, hogy mit illik - szabad - vagy nem, akkor azt kívülálló biztos, hogy nem tudja megvalósítani. Ezért tulajdonítok én nagy jelentőséget a családnak mint mindenben összetartó - példamutató - erőre.Mert a gyerek a szülőtől tanul. A szülő a példaképe. Ha a szülő felelőtlen, netán piál, drogozik, nem törődik a családdal, általában a gyerek is ilyen lesz...mert elhiszi, hogy ez a jó! Már hogyne lenne ez, hiszen "apám-anyám is ezt csinálja" gondolja Ő.
Igen, lehet, hogy rákényszerülne egy idő után - jó hosszú idő után - de amit kényszerből csinál az ember, attól-utóbb szabadulni próbál! Valami lehet, hogy megmarad az agysejtjei között az általunk közöltből, de mihelyt bekerül a saját közegébe, azonnal vége van, átveszi az irányítást az agyában a berögződött régi kép-
Köszönöm értékes gondolataidat, gyere még légy szíves, ha majd ráérsz.Szeretettel: Évi |
- február 08 2016 13:11:30
Marikám!
De sajnos - én ilyen vagyok - engem gyötör, ha valaki annyi fáradtságot sem vesz - most itt konkrétan a versek alá írt kommentről van szó, ha nem kapok annyit sem, hogy köszönöm, hogy olvastál, akkor ez nagyfokú tiszteletlenség. Számomra az, hogy köszönöm és légy szíves nem lehet felületes! Ez - ezek - a szó számomra ettől többet mond és én igenis nagyon komolyan veszem. És aki nem tud köszönni, megköszönni sem semmit, az minősíti magát az én szememben.
Köszönöm szépen figyelmedet értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi |
- február 08 2016 13:33:17
Köszönöm.. Kedves Évi!
Teljesen jól írtad ez a véleményem nekem is de még annyit a suliban is tanulni kell az is egyfajta kényszer.Ezért gondoltam.
Üdvözlettel...Wino |
- február 08 2016 13:42:39
Igen, kedve Wino, igazad van, a suli is egy kényszer, de aki abba a közösségbe sem tud beilleszkedni, az tényleg csak kényszernek fogja érezni, nem fog tudni megtanulni semmit normálisan...De talán ott van egy kialakult csapatszellem, ami segít(het) az ilyen "elveszett" gyerekeken.
Köszönöm szépen még egyszer, hogy ilyen sok időt pazaroltál erre a témára, örültem véleményednek! További jó munkát kívánok Neked.Gyere holnap is!
Szeretettel: Évi |
- február 08 2016 13:50:46
Köszönöm véleményed és türelmed...Wino |
- február 08 2016 14:39:11
Én köszönöm kedves Wino! |
- február 08 2016 15:01:18
Kedves Évi !
Nagyon aktuális a versed.Magunk között mi többen emlákszünk a régebbi időkre mikor sokkal több tisztelet jutott mindenkinek.
Én úgy gondolom ezt a kor hozta magával mert ez a téma világszerte
aktuális és ki tudja mennyire fog még ez elfajúlni.
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- február 08 2016 15:21:33
Kedves Tibor!
Igen, igazad van, de hogyha egy család jól működik, normális emberek a szülők, szerintem ez nem régi-vagy új idő függvénye! Talán annyiban, hogy a mai kor emberek sokkal frusztráltabb, sokkal nagyobb teher nehezedik egy család vállára - egy családapa vállára - amely nehezíti azt, hogy jobban odafigyeljen gyermekére. Meg mondom Neked őszintén, nem szeretnék ebben a korban fiatal anyuka lenni, de gyermek sem! Egy szülőnek most még külön meg kell vívnia a technikai vívmányaival - az internetre gondolok -, mely milliónyi veszélyforrást rejt magában.Tény, hogy könnyebb általa az életünk, a manuális munkát felváltotta a számítógép, amely azért sok veszélyt rejt magában.
A tiszteletről, igazad van, több tisztelet "jutott" mindenkinek, pedig azt ki kell érdemelni! És sokkal több ember kiérdemelte, mint manapság. Csak hát ahhoz, olyan ember kell, olyan életvitel, olyan példamutató magatartás, amely követésre méltó. Az sem alakul ki egyik pillanatról a másikra, az sem úgy működik, hogy "na fiam, engem most aztán tisztelj, azért mert!" Nem én mondom meg- sőt nem én parancsolom -, hogy tiszteljen-e valaki. Azt neki kell éreznie, hogy van-e bennem olyan "erő" erény, tulajdonság, ami tiszteletet érdemel. És ehhez mindhez idő kell, ami sajnos a mai rohanó világunkban egyre kevesebb áll rendelkezésre mindenkinek.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és köszönöm véleményedet.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 03. kedd,
Klotild napja van.
Holnap Pünkösd, Bulcsú napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
