Amikor egy kapcsolatnak vége,
kutatjuk a derűs perceket
Egyáltalán, miért is jött létre?
Válaszolni erre nem lehet?
Mi vonzott az első perctől kezdve
mi volt ott a motiváció?
Szív dobogva vártál minden este
izzott a vágyad, volt ott mi jó?
Amikor egy kapcsolatnak vége,
összeszedném törött álmomat,
agyam nem formál semmit e képbe,
amnézia ez, a vágy lohad!
Miért tartott egy percig az egész,
hová tűnt a kezdő szenvedély?
Kértelek az életemben Te légy
aki nekem életre kevés!
Nem vártad meg életemnek végét,
elhagytál egy hideg éjszakán,
kértelek, hogy csak egy percig légy még
kihunyt szíved, nincs is fény talán!
Nyomorult kis választ adj már végre,
az sem baj, ha most is csak hazudsz,
hogy csalhattál, hogy léphettél félre
ereimben tombol, fáj a múlt...
Amikor egy kapcsolatnak vége,
menj utadra, s ne nézz vissza már!
Ne várd azt, hogy én boruljak térdre,
lelkemet sem issza, issza vágy!
vali75 - február 10 2016 06:28:04
Valóban ilyen gondolatok kavaroghatnak az ember fejében ha véget ér egy kapcsolat. Tudni kell méltósággal befejezni, ami nem működik tökéletesen talán jobb ha időben szakításra kerül a sor, mielőtt elmérgesedne a viszony.
Gratulálok.
Szeretettel: Vali.
gyongyszem555 - február 10 2016 07:04:29
Ez így igaz Valikám, köszönöm az értékes kommentedet. Tudod, amig ezt a versemet írtam, azok a gondolatok cikáztak az agyamban - egy szép dalnak a sora - "ha elválunk sem vádolunk" igen, tudni kell méltósággal befejezni...bármennyire is fáj.
Nincs helye vádaskodásnak, veszekedésnek, mert nincs értelme
mert "csak a szépre emlékezem" mert nyilván minden kapcsolatban voltak szépek...
Köszönöm szépen, hogy nyomon követed az írásaimat és véleményezed. Jó dolog ez tudod, egy írogató ember számára nagy motiváció és én tudom, hogy ezt így érzi mindenki, aki nem, az nem, az nem "csapatember".
Szeretettel: Évi
pircsi47 - február 10 2016 10:10:41
BARÁTNŐM!
NAGYON REMEKÜL MEGÍRTAD! ÍRHATTAM VOLNA AKÁR ÉN IS, UGYE TUDOD!
MINDEGY, JÓL VAN EZ ÍGY, MÁR NEM IS FÁJ, PEDIG SOKÁIG RÁGÓDTAM RAJTA, SZÜLETETT IS BELŐLE JÓNÉHÁNY VERS!
NÉHA MÉG FELBUKKAN AZ EMLÉK, DE LEGALÁBB MÁR NEM FÁJ!
SZERETETTEL OLVASTALAK, ÖLELLEK: PIRCSI
gyongyszem555 - február 10 2016 10:49:00
Tudod Barátnőm, hogy nálam ez a versem (is) fikció, de bele tudom élni magam minden helyzetbe és vázolom úgy mintha velem történtek volna az események.
Gondolom, persze, hogy sokat rágódik rajta az ember, hiszen szerelmes, szerelmes volt, és bizony sok fájdalmas verset szült, mint Neked is. De annak örülök Barátnőm, hogy már nem fáj! El kell jutni az embernek erre a pontra - ami igencsak hosszú idő, attól függően, hogy mekkora volt a szerelem -mindenkinek aki ebben a helyzetben van, de ha el is jutott az elhatározásig, még egy jó ideig biztos, hogy vissza fog köszönni az emléke, de azok már (csak) pozitiv emlékek lesznek, és ekkor fog igazán megnyugodni a lélek!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, szeretettel ölellek: Évi
Jessie - február 10 2016 13:42:28
Kedves Évi! Nagyon igaz és szép tartalmú versedhez szeretettel gratulálok neked!
gyongyszem555 - február 10 2016 14:36:29
Szia kedves Csabikám!
Örülök neki, hogy itt vagy, és már holnap publikálsz!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
szomorufuz - február 10 2016 14:40:28
Évike Drága!
"Amikor egy kapcsolatnak vége,
menj utadra, s ne nézz vissza már!" - mégis kell - emlékezni mindig is fogunk.
Szomorúság, bánat - ez is hozzá tartozik az életünkhöz. Szerető öleléssel vagyok Nálad - Szfűz
Tiberius - február 10 2016 14:51:02
Kedves Évi !
"Aki elmegy menjen el,ha eltud menni,hagyni kell"
Dicséretre méltó amit írtál olyan sok érzelmekkel amit csak az tud
írni aki átérezte a történteket
Szeretettel olvastalak
Tibor
Radmila - február 10 2016 15:01:07
Szeretettel olvastalak, és gratulálok baráti öleléssel: Mila
gyongyszem555 - február 10 2016 16:53:22
Margitkám drága!
Nagyon szépen köszönöm kedve szavaidat, mindig nagyon örülök Neked.
Szeretettel ölellek: Évi
gyongyszem555 - február 10 2016 16:55:59
Kedves Tibor!
Köszönöm szépen kedves, méltató szavaidat. Örülök, hogy így látod. Az az igazság, hogy általában fiktív történeteket írok, de annyira bele tudom érezni magam a mondanivaló(m)ba, mintha velem történnének az események.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - február 10 2016 16:57:10
Mara drága!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Baráti ölelésem: Évi
Deak Eva - február 10 2016 17:38:37
Drága Évike! Értem a versed , de mégis az jut eszembe, hogy néha mikor olyan tehetetlen vagyok hangosan korholom férjem miért is hagyott itt. Nem el, sajnos ő sem ezt akarta. Átfordítottam ma magam képére soraid. Igen azzal egyett értek nem szabad kígyót-békát kiabálni egymásra, már nincs értelme. A fájó szív majd begyógyul egyszer és legalább a méltóságunk megőrizzük. Nagyon elnyerte tetszésem remek versed. gratulálok szeretettel jöttem. Éva
gyongyszem555 - február 10 2016 18:12:41
Drága Évikém!
Maximálisan megértelek! olvastam, hogy a gyász feldolgozásának fokozatai vannak. Egyáltalán nem furcsa az, amit most írsz! "Hangosan korholom férjem miért is hagyott itt"! Ez egy fázis, ennek meg kell történnie, mert csak így tud a gyászoló a következő fázisba lépni! Igen a "fájó szív majd begyógyul egyszer", igen és az sajnos elég hosszú idő lesz. De ez a seb örökké égni fog, bármennyi idő teljen el, csak később már lehet kezelni "sebhintőporokkal" - emberi szeretet maximális bevonzása bárkitől, családtagtól, gyermektől, vagy akár még egy idegentől is -, és akkor nem fog szétnyílni ez a seb, hanem ahogy telik az idő, egyre jobban összeforr. Át tudom érezni empatikus képességeimnél fogva, hogy mekkora fájdalom ez, ha valaki elveszíti a párját. Szerencsémre átélni még nem éltem, de ez nem jelenti azt, hogy Nem tudom átérezni a fájdalmadat. Nyilván ez nem ugyanaz, mintha én éltem volna át.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, és mindig szeretettel várlak! Évi
Dellamama - február 11 2016 08:06:45
Évikém!
Utolsónak, de nem feledve Téged olvasom versedet.Rendesen kiveséztétek a témát, így remek írásodhoz és a kommentjeidhez is már csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Maria
Jessie - február 11 2016 08:37:31
Én is örülök neked kedves Évi! Ami már ma lett,publikálok! Szeretettel ölellek!
