Két szemem könnyel áztatott,
Arcomon fáradt mosoly:
Magához ölel a szomorúság
Megérkezik az éj sötét hintón
Az égen hiába gyúlnak csillagok
Szökkenve oson az ezüst Hold
Csend, némaság, magány van velem
Csak az álom ad megnyugvást lelkemben
Szívemben rózsák tüskéi. Fájdalom sajog bennem.
Megállnék a suhanó időben, hogy visszafordítsam az elmúlt pillanatok részeit.
Szemem előtt végig vonul sorsom, életem átélt történései. Így múlt el életem.
Szegény és gazdag vagyok egyben. Bennem ifjúságom, a régvolt történések.
Pillanatok, melyek mellett elsodort az élet, melyeket megéltem és átéltem.
Olykor felhőkbe fogóztam, szárnyaltam a végtelenben, vagy a mélybe zuhantam.
Alkonyban, vagy sötétben éltem, vagy felragyogott, utamat megvilágosította a fény.
Őszintén éltem. Talán ezért is olyan mélyen vannak bennem a fájdalmak, a kínok.
Tanultam és hittem az igaz emberséget.
Minden emlékben van valami mély értelem, minden mond nekem valamit.
A felhőkön át még kél a Nap. Olykor sápadtan, olykor ragyogóan.
Sötétet borít szívemre, vagy elsimítja bennem a fájdalmakat.
Álmokban éltem, s az álmok néha valósággá váltak.
A csillagok, s a Hold nekem is utat mutatott vándorlásaim során.
Az idő eljárt felettem.
Hajam ezüst szálakkal telehintett, ajándék már minden újra ébredő nap.
Jessie - február 10 2016 13:35:43
Kedves Gitka! Nagyon szépen megírt versedhez szeretettel gratulálok neked!
vali75 - február 10 2016 13:53:25
Szomorú, fájdalmas érzések sokasága, egy életút számadása is mondhatnám így talán...
Szeretettel: Vali.
szomorufuz - február 10 2016 14:03:18
Csabám Kedves!
Nagyon sok szeretettel látlak. Olyan jól esik, hogy láthatlak verseimnél. Szeretettel ölelve - köszönöm - Szfűz
szomorufuz - február 10 2016 14:15:43
Köszönöm Valikám!
Valóban - számadás is a gondolatom - valóban nem könnyű a sorsom, - de azt hiszem,. sokunknak sem.
Ölellek szeretettel - Szfűz
Tiberius - február 10 2016 14:25:15
Kedves Margit !
szomorú gondolataidhoz kivánom az új nap hozzon sok boldogságot
Szeretettel
Tibor
szomorufuz - február 10 2016 16:48:19
Kedves Jani!
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel láttalak - Szfűz
gyongyszem555 - február 10 2016 16:50:56
Margitkám drága!
Eljön minden ember életében, amikor "ajándék már minden újra ébredő nap." De mégis csak úgy kell ezt megélni, hogy nem ez lesz az utolsó! Mert a remény az mindig kopogtat az ablakon és azt be kell engedni, mert különben betöri az üveget.
Szép - szomorú - életutat vázoltál fel, de én azt mondom, hogy bármily szomorúság érje az embert, bármilyen kín, mindig van megoldás! Lehet, hogy nem azonnal, de az éjszaka megnyugvást hoz. Ha nem egy éjszaka, akkor több. Az ember ösztönszerűen cselekszik, az élni akarás ösztöne pedig munkálkodik a reménnyel karöltve és kirángatja az embert a rossz még rosszabb hangulatból.
Szeretettel olvastam gyönyörű - szomorú - gondolataidat.A választott zene tökéletes kiegészítője versed mondanivalójának.
Szeretettel ölellek és gratulálok: Évi
Jessie - február 11 2016 08:35:13
Kedves Gitka! Én is mindig nagyon örülök neked! Szeretettel ölellek!
Deak Eva - február 11 2016 09:45:22
Kedves Margitka!
Szomorúan szép prózád láttatni engedi az életet, fájdalmakat. Mindennap egy ajándék számunkra, de menni kell tovább, cipelni sorsunk terhét. Szeretettel olvastam. Talán a tavasz hoz majd kis enyhülést szomorú napjainkra. Ölelésem. Éva
szomorufuz - február 11 2016 11:28:11
Drága Évike!
Valóban - a remény ... bár sokszor az is csak ajándék. Köszönöm szavaidat. Köszönöm, hogy itt vagy. Szeretettel ölellek - Szfűz
Dellamama - február 11 2016 14:06:09
Drága Gitka!
Az idő eljárt, minden nap ajándék nemcsak az idősödő embernek.
Nagyon szépen írtad átéreztem szép versed minden sorát.
Szeretettel, poéta-baráti öleléssel gratulálok: Maria
