|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A táj az ablakomon túl megváltozik,
Ahogy mögöttem egyre több év sorakozik,
Az évszakok csendben hátrahagynak engem,
De megmarad megannyi emlék bennem,
Mindig itt voltál, hogy elűzd a rossz napokat,
Megosztottad velem, legszebb mosolyodat,
S mindened, amid csak volt,
Vajon mért nem láttam én ezt akkor?
És amint eltűntél a szemem elől,
A felismerés súlya rám dőlt,
Az egyetlen amit mondani tudtam,
Hogy ne menj, tudom hogy elrontottam,
Jó az úgy nekem ha te boldog vagy,
Már én sem akarom, hogy cellám kulcsát óvjad,
De azt nem mondom, hogy én is jól vagyok,
Hiszen csak az ablak túloldalán raboskodok,
Hidd el nekem, én szívesen kitörnék,
De nem hiszem hogy bármit is tenni tudnék,
Hogy újra mosolyogni lássalak tégedet,
És helyrehozzam utálatos, megfacsart szívemet. |
|
|
- február 12 2016 17:51:42
Sokszor csak akkor jövünk rá milyen kincs volt, mikor már elveszítettük Őt...Tetszik a versed, minden egyes sora megfogott.
Gratulálok.
Szeretettel: Vali.  |
- február 12 2016 18:03:18
Ha valakit szeretünk - szeretnénk mindig boldognak látni. Szép versedhez szeretettel gratulálok - Szfűz |
- február 12 2016 18:47:39
Köszönöm nektek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
