|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A gyerekkorom csordultig volt töltött,
bírt számolatlan, jóízű gyümölcsöt,
az egész falu maga volt a játék,
a kedvenc árokpartom verset költött,
a fekete szederből folyt a tinta,
a bokrok alól kiszökött az árnyék,
s én átléptem a fél világon, mintha
a hétmérföldes csizmáimban járnék.
Az ég nagy kékkel nyújtózott fölöttem,
s a jegenyék, a földdel derékszögben,
a titokzatos messzeségbe néztek,
s a fűszálak között rejtőző csöndben,
sok betű búvódott elő a földből,
sok értelme még nem volt az egésznek,
meg összemosódtak a zsenge zöldtől,
de pont a szívem közepéig értek.
Ma itt botorkálok a világ szélén,
kis pont vagyok a pillanat egészén,
és látom, ahogy fényem visszahajlik,
meg-meglassúdik hétmérföldes léptem,
s a messzi égi ismeretlen tájon,
egy óriási óceán morajlik,
s a fűszálak közé rejtőzve látom,
ahogy a nagy víz hullámolva zajlik.
|
|
|
- február 15 2016 12:31:39
Nagyon szépen levetitedted képekben.
Ó,az a gyerekkor... |
- február 17 2016 16:14:45
Mityka, én is ott voltam veled az árokparton, mezítláb...
Szép volt! Köszönetem!
Dávid |
- február 17 2016 20:45:06
Belefacsarodott a szívem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
