Csitt, ne szólj, csak csendesen
nézd velem a Holdat kicsit...
ahogy visszatükrözõdik fénye rajtad,
arcodon Õ világítja meg saját arcom is.
Kezem a kezedben, szép ez a merengés,
s a csend is meghitt vallomás...
simítsd le arcomról a Hold fényét,
hisz túlárad a fény és nem számít most
égen-földön semmi más,
mert egyszerre látom szemedben
a tiszta, õszinte örömet és az
egyszer eljövendõ
elmúlást.
kormi37 - március 05 2008 13:47:54
Nagyon szép a versed, mint mindíg. A csendben lehet igazának õszintének lenni. Gratulálok . Szeretettel:Kormi
Sancho - március 05 2008 14:11:25
Ismét szépet alkottál kedves.
Grt
Sancho
cookie001 - március 05 2008 16:36:23
Tényleg szép,Magdi!
Lehetne még szebb ,ha a" fény" szó helyett keresnél mást is.
Nekem kicsit sok a háromszori ismétlés.
Remélem,nem haragszol,hogy belekotyogtam,nem kell készpénznek venni.
Szeretettel:Cookie
Magdileona - március 05 2008 19:05:26
Köszönöm szépen nektek!
Cookie, semmi gond - igazad van, eddig nem tûnt fel...
Szeretettel: Magdi
