|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Nem tudom, hogy hiányzol-e
vagy csak fantomérzés
nem tudom, hogy mit ártok de,
így döntöttél és kész!
Itt jársz még a tudatomban
lényed kísért engem?
jó ez már így, úgy ahogy van
megnyugszik a lelkem.
Távolodunk, egyre messzebb
ne nézz vissza soha!
tudatomban nem leszel Te
csak gonosz mostoha!
A mi utunk nem egy többé,
szétszakadt egy mámor
Te váltál most sűrű köddé
tudom, már nem fázol!
Visszatér egy kóbor dallam
majd az éjszakában,
megfejteném csendben, halkan
de szívem már zárva!
Felégettél minden hidat
nincs min visszajönnél,
itt hagytál egy égő nyilat
darabokra törtél!
Összerakni már nem tudom
nem is tisztem, tudod
egyedül indulsz ez úton
boldog vagy, ezt tudom!
Nélkülem majd élni könnyű
Te most megpróbálod
meglásd, nem is lesz oly' szörnyű
véget ért az álmod!
Fantomérzés maradt bennem?
Egy ideig igen,
erősítem tépett lelkem
bölcs ember az ilyen?
Képzeletem oda röpít,
hol nem fáj az élet,
voltál kicsit, most a tőrt így
megforgattad szépen!
Ne hidd azt, hogy elvéreztem
felépülök lassan
tudod, soha nem kérdeztem
de Te mondtad dalban...
elmondtad az életedet,
mi fájt, hol fájt milyen,
mitől csillogott a szemed
mi adta a hitet...
Elhittem a szavaidat,
nem volt benne titok,
összeraktam ami maradt,
de már semmi nincs ott...
Hazudtál, vagy minden igaz?
Most már olyan mindegy,
nem kell többé semmi vigasz
felégettél mindent! |
|
|
- február 19 2016 01:59:27
Drága Évim!
Nagyon tetszik a versed, ezt egy boldog, kiegyensúlyozott ember írta.
Kívánom, hogy még sokáig írj ilyeneket és ne legyél soha a padló alatt.
Szeretettel: Viola  |
- február 19 2016 10:26:28
Violám drága!
Versem fikció, én soha nem voltam vagyok padló alatt - szerencsére -, de aki miatt írtam, egy csodálatos, kedves ismerősöm, akit elhagyott a szerelme és vigasztaltam. Remélem sikerült.Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- február 19 2016 14:20:33
Kedves Évi !
Sokszor gondolkodom rajta,hogy lehetséges-e egy fikciót írni
annélkül,hogy ne lenne valami háttér gondolat mögötte.
Persze a magyarázatod ezt megcáfolja,de a gondolat marad.
Tetszett a versed,szeretettel gratulálok
Tibor |
- február 19 2016 18:29:12
Kedves Tibor!
Lehet fikciót írni - természetesen háttér gondolat mindig van, mert ha nem lenne, akkor nem is lehetne semmiről írni -, de nem feltétlenül kell annak valóságnak lenni mögötte. Én általában úgy írom a fiktív verseimet, hogy elképzelek egy szituációt mindentől, mindenkitől függetlenül. Egy emberi szituációt, amely dolog bárkivel megtörténhet a valóságban. Szinte verseim 9o %-a ilyen. Szárnyal a képzeletem. A képzeletem vetíti lelki szemeim elé a szituációt és abban a szituációban "ott vagyok", beleélem magam, és már jönnek a gondolatok! Nem feltétlenül kell más ember tapasztalatát meghallgatnom ehhez, hiszen én hozom létre a történetet. Nem tudom ezt jobban megmagyarázni. Sokszor elég egy mosoly, egy hang, egy jelenet, amely mint a film lepörög lelki szemeim előtt és leírom. A valóságban nem történik meg, legalábbis én nem érzékelem, de fikcióként adja elő az agyam.
Szerintem akinek dús a fantáziája, simán ír egy fiktív történetet.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- február 19 2016 23:11:42
Gratulálok Évikem - ismét egy remek vers. Ölellek szeretettel - Szfűz |
- február 20 2016 01:19:14
Kedves Évi !
Haonlóképpen írom verseimet,de sokszor a saját emlékeim alapján
amikböl bőven válogathatok.Ritka tehetség vagy amit értékelni kell !
Szeretettel
Tibor |
- február 20 2016 01:55:08
Drága Margitkám!
Köszönöm szépen méltató szavaidat, örülök Neked mindig.
Szeretettel ölellek: Évi |
- február 20 2016 02:06:31
Köszönöm szépen méltató, kedves szavaidat kedves Tibor!
Azt hiszem, hogy a géneket apukámtól örököltem, ő tudott pillanatok alatt a fantáziája révén olyan "meséket", történeteket kanyarintani, hogy csak csodálkoztam. A gyermekeim, az egyik általánosba a másik gimnáziumba járt már - akkor vettük őket magunkhoz, ápolásra, gondozásra szorultak -, alig várták, hogy haza érjenek a suliból, mert Ők voltak apám verseinek a zsűrije. Odaültek mellé és hallgatták a verseit, prózáit.Volt akkora kacagás a szobában, hogy rögtön sejtettem, hogy apám valami vicces marhaságot - humorosat - vetett papírra versbe - rímes, ritmusos - írt ismételten. Rettenetes humorérzékkel rendelkezett, pillanatok alatt kész volt nála egy írás. Általában fiktív történeteket írt, de úgy adta elő, mintha igaziból Ő lett volna főszereplő, és vele történtek volna az események. Volt egy kedvenc sorozata - prózában -, az volt a címe, hogy "Afrikai vadász-kalandjaim." Egyébként vadászott, az tény, de nem Afrikában. A gyerekeim ronggyá nevették rajta magukat, amikor elolvasták. Egy időben minden nap mire a gyerekek haza értek az isiből kész volt a következő rész. Ezt a kis rövid kitérőt azért tettem, hogy valószínűsítem, hogy tőle örököltem a géneket, melynek én nagyon örülök.Én nagyon jól el tudom szórakoztatni magamat is a - főleg humoros - történeteimmel, ha pedig még az olvasóimnak is tetszik, az külön öröm számomra.
Köszönöm szépen mindenkori figyelmedet, mindig örülök Neked.
Szeretettel: Évi |
- február 20 2016 07:09:25
Kedves Évi!
Tetszett a versed, mint mindig. Szeretettel olvastalak: Marcsi |
- február 20 2016 07:58:23
Kedves Marcsika!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, örülök, hogy tetszenek a verseim.
Szeretettel: Évi |
- február 20 2016 08:28:40
Kedves Évi! Nagyon szép és érdekes tartalommal rendelkező versedhez szeretettel gratulálok neked!  |
- február 20 2016 10:05:53
Kedves Csabi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszik, de annak még jobban, hogy újra itt vagy.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 03. kedd,
Klotild napja van.
Holnap Pünkösd, Bulcsú napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
