Álltam a sziporkázó csillagok alatt
Rám tört a vágy, hogy láthassalak
Szilánkokká robbantak a pillanatok
Torkomat fojtogatta fájón hiányod
Sajog a szívem, a kín kegyetlen
Lelkem ringatom az emlékekben
Rám borul az ezüstfényes éjszaka
A távolból angyalszemek ragyognak
vali75 - február 22 2016 20:23:23
Szépséges és egyben fájó érzések kavarognak a versedben.
Szeretettel: Vali.
iytop - február 22 2016 23:02:34
Hát igen...emlékek.Szépek !
Dellamama - február 23 2016 07:49:54
Drága Gitkám!
Szépséges versed minden sora mélyen érintett.
Fogadd őszinte gratulációmat!
Ölellek: Maria
pircsi47 - február 23 2016 10:59:31
MARGÓKÁM!
BIZONY KERESTEM ÉN IS PÁRSZOR "AZT" A CSILLAGOT, AMIT RÉGI SZERELMEMMEL VÁLASZTOTTUNK, DE ELBÚJT ELŐLEM ÖRÖKRE!
SZÉPET ÍRTÁL, GRATULÁLOK: PIRCSI
Tiberius - február 23 2016 14:25:03
Kedves Szfűz
Ábrándozni valakiröl amit olyan szépen írtál
Szeretettel gratulálok
Tibor
