Fonok egy kosarat kívánságaimból,
szavakból, gondolattal lélekerőből.
Szívből készítem, sokat látott vesszőkből,
tanulságokból, édes pillanatokból.
Hatalmas lesz, mégis légiesen könnyű,
szivárványszínű, elbírod, mert súlytalan,
anyagtalan, pedig benne minden vágyam,
csak válogatott élet és ösztönszerű.
Bevallom, elkapkodtam... Mindig sietek...
Törődik alul türelmesen igazság,
szűkös helyen lapul béke és szabadság.
Folyton pakolok, újat veszek és teszek.
Teletömtem jó szándékkal, szeretettel,
lázas igyekezettel, boldogulással,
buzdítással, örömkönnyel,mosolygással,
aggódó sóhajokkal, őszinte hittel.
Nincs más dolgod, ha tőlem elfogadod,
válogass benne szíved, s kedved szerint,
de ne csak a tetejét nézd, a felszínt.
Jó, ha a tartalmát át-átforgatod...
Alkony / Zagyi Gáborné / |
|
