Nem erőlködök, nem tapadok
ha egyetlenegy szóval kéred,
több alkalmat én nem ragadok
többé nem mondok szép meséket...
Elballagok Tőled oly' csöndben
mind ahogy jöttem, csak halkabban
kérdezheted, hogy mit is szőttem
elmondtam már millió dalban...
Tudnod kell, hogy a szavam mit ért
amikor könnyeztél mert sírtál
érted voltam, mondd, ugyan kiért
ott voltam nyomodban, ha hívtál...
Most elköszönjek, azt akarod
mert összeforrott szakadt lelked?
Nincs szükséged rám már és hagyod
ne legyek gátad többé Neked?
Rendben van, tudod, eltávozom
mert - érzed - szeretlek annyira,
de én soha meg nem változom
szükség lesz rám, eljövök újra!
szomorufuz - február 29 2016 14:29:00
Drága Évike!
Szeretettel olvastam szép versedet. Nagy kedvencem Korda Gy9rgynek ez a dala. Régi emlékeket, a fiatalságomat idézi fel.
Gratulálok - ölelő szeretettel - Szfűz
