Földre hullt az ég oly rég,
Az angyalok köztünk járnak,
A glóriát lecserélték,
S engedvén a csábításnak,
Saját szárnyukat szegték,
Példái a hanyatlásnak,
Mi nem élhettünk angyalként,
Hát ők maguk emberré váltak,
Elátkozott minket a világ,
Mely egykor megalkotott,
A régi Isten fittyet hányván,
Gőgösen hátat fordított,
De hitetlen vérrel ostobán,
Az emberiség , csak vállat vont,
S régi dolgok, érzések porán,
Taposva új Istent alkotott,
A pénzbe veti minden hitét,
Mert attól mindent megkapott,
Amit csak a két keze elért,
Maga köré halmozott,
Mindent feladva semmiért,
Az isten barma fegyvert fogott,
Öljük egymást az olajért,
Mert az most épp a megszokott,
Míg az emberi életet kilóra mérik,
S a hatalom minket elvakít,
Slágerlisták érnek az égig,
A pénz meg mindenkit elvadít,
Rég nem trendi már jót tenni,
S senki nincs kit ez elszomorít,
Ha ebben a korban jó akarsz lenni,
A világ úgyis megnyomorít...
Nézz fel az égre, ne mondd hogy rendben,
Legyél több mint aminek most látszol,
A döntés itt van a két kezedben,
Hát nem mindegy milyen játékot játszol,
Tudd meg életet nem vehetsz pénzen,
Csak hasztalan érdek gazdagságot,
Nyisd ki a szemed, nézz körül végre,
S dobd le végre arany rabláncod...
|
|
