|
 Vendég: 63
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mint haldokló vad, megtört tekintettel
Révedek… világra, hűlő lélekkel.
Nincs olyan, mi melegséget is adna,
Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna.
Mitől lennék boldog, megelégedett
Ha az élet, keresztfára szegezett?
Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög.
Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög.
Feltámadásban bízni, ez dőreség,
Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség,
Pedig tömeg erős, leemelhetne,
Ha szószólójának volna érdeke.
Fura, hogy rám senki, sehol nem számít
És fura, hogy mily’ sok van, aki ámít,
Hogy ez mért van, azt tán már nem tudom meg.
A keresztfa a vég, csak ezt érem meg.
Budapest, 2000. május 28. – Kustra Ferenc |
|
|
- március 03 2016 16:33:40
Nagyon szomorú élethelyzetet tükröz versed kedves Feri!
De nagyon jól megírtad.
Szeretettel gratulálok!
Évi |
- március 04 2016 16:07:10
Ferikém!
"Mitől lennék boldog, megelégedett....
Bizony sokszor semmi okunk a megelégedettségre.
Látom versed keltezése óta eltelt néhány és, azóta talán van ok és okozat.
Nagyon tetszik a versed, gratulálok: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
