Aki ma rólam pletykál,
hidd, holnap rólad fog!
Vagy Neked az nem fáj,
ugyan már, ne szórakozz!
Aki pletykafészek egyszer,
megteszi máskor is
nekem ilyen barát nem kell
rántsd le leplét, rántod is!
Szemedbe mézes-mázas csillogó,
de ha elfordulsz, kard ki, hátba döf!
Ne bízz benne, ha szeme villogó,
egy pillanat műve és hátra lök!
Aki ma rólam pletykált,
holnap Ő Rólad fog!
Tudom, Neked is fájt,
milyen lesz a holnapod?
Válaszd meg jól a barátod
nem könnyű tudom, lehet,
pletyka nélkül élni szeret,
örül ha lát, s Te látod!
Tiberius - március 04 2016 11:21:12
Kedves Évi !
Női betegség
Szeretettel olvastalak
Tibor
gyongyszem555 - március 04 2016 12:07:29
Kedves Tibor!
Igen sajnos, ebben is egyetértünk. Ezért is vagyok én inkább fiúpárti. Fiúk között dolgoztam sokáig, nem volt pletyka, intrika, irigység, a fiúk másak.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Dellamama - március 04 2016 17:35:58
"Aki ma rólam pletykál,
hidd, holnap rólad fog!"
Évikém!
A pletyka néha ártalmas is tud lenni, bár én nem kizárólag női tulajdonságnak titulálnám./az én egyik férfi szomszédom nagyon szeret másokról olyan dolgokat mondani ami nem igaz és ez több mint pletyi/
Tetszik a versed, szeretettel gratulálok: Maria
Igazad van, én ugyan a környezetemben nem tapasztaltam ilyet, de emlékeimben kutatva, fiatalasszony voltam, 21 évesen kerültem a honvédség állományába, egyedül voltan nő nagyon-sokáig, szinte 15 évig. Visszagondolva azokra az időkre, a fiatal srácok, sorállományú katonák szívesen meséltek kimaradásbeli "kalandjaikról", és volt egy fiú aki előszeretettel pletyuzott. Csak akkor én még azt nem tudtam, hogy azt nevezik pletykálkodásnak amit ő tesz. Nem csíptem a fiút, mert akkora arc volt, mint egy járőrtáska! Előszeretettel mesélte a "hódításait" és degradált a végtelenségig mindig egy nőt. Hitetlenül néztem rá, és mindig mondta nekem, hogy "tudod, az a nagy K, ne mondd, hogy nem tudod, Te is ismered!" És akkor haragudtam rá és visszakérdeztem, hogy "honnan tudod, hogy az, láttad, ott voltál, talán gyertyát tartottál, vagy Te is beálltál a sorba?"Erre rendre megsértődött - n nem nagyon -, és azt vágta a fejemhez, hogy én nagyon naiv vagyok, nekem nem mond többet semmit. Persze nem is tartottam rá igényt.
Tudod, én rettenetesen utálom a pletykát! És megvetem azt az embert, aki a másik emberről bármilyen negatív, rossz véleménnyel van, minden meggyőződés nélkül. De tényleg igazad van, volt egy-két gyerek - katona - akik ezen csámcsogtak amikor ez a fickó adta a jól értesültet, de amikor közeledtem feléjük, elcsendesedtek. Nagyon csúnya dolog ez! De viszont a hivatásos állományú kollégáim között nem tapasztaltam ilyet.Vagy lehet, hogy alapvetően nem figyeltem, mert én magamból indulok ki minden szituációban, és másról sem feltételezek semmi rosszat, lehet tényleg nagyon naiv vagyok még a mai napig is. Na de én már igy halok meg biztos. Persze, sokszor megkaptam már az tény, hogy "Te még mindig a rózsaszín leányszobádban élsz apukád védelme alatt", lehet, hogy igazuk van? Nem tudom! Nyilván versemet a mások által elmondott dolgok motiválták, mely számomra fantázia szüleménye.
De elhiszem Neked Marikám, hogy egy ilyen szomszéd megkeserítheti az ember életét. Ha nő, ha férfi az illető.
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm értékes hozzászólásodat
