|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Instabilak érzelmeid,
kapkodsz össze-vissza
nem múlnak a félelmeid
lelked könnyét issza
az a tudat, nem tudsz lépni,
kiforratlan, tudod?
Szét kellene kicsit nézni
eszedbe sem jutott...
Sodródsz minden könnyű árral,
nem tudsz kapaszkodni,
nem küzdesz a forró vággyal
hagyod elszaladni!
Elszalasztasz minden szépet,
hogy csodás az élet,
eged megint szürkéskék lett
zenéd is fals, félt'lek!
Instabilak érzelmeid,
nem fog kifejlődni
mert mindig a fény kell Neked
tudnék mit mesélni...
Óh, ha egyszer hallgatnál rám,
öntörvényed dobnád!
Tudatodat zavarnám t'án?
Kicsi eszed hol jár?
Nem ismered értékrended,
mindig más a fontos,
eldobod a fényképedet
lelked örök kócos!
Kibogozni úgysem tudod,
egyedül ez nem megy,
segítséget nem kérsz tudom
ez így csak keserves!
Könnyelműen eldobhatod,
azt 'ki téged szeret,
összekuszált élet, hagyod
lesz ami lesz, Veled! |
|
|
- március 05 2016 07:03:45
szép episztola, logikus is!
(mai gyerek? talajtalan?) |
- március 05 2016 07:57:41
Igen, kedves István, pontosan, egy személyhez íródott verses levél. Valóban mai gyerek, talajtalan, nem találja önmagát, érzelmei nincsenek kifejlődve, pedig ebben a korban - 17 éves -, már kellene...
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Évi |
- március 06 2016 00:26:11
Kedves Évi !
" Magam útját járom" szokták mondani amiröl nenéz valakit leterelni
Szeretettel gratulálok versedhez
Tibor. |
- március 06 2016 05:28:07
Kedves Tibor!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
