|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nyomorultnak születtem, kinek magányra ítélt
Isten vérző szeméből árva könnycsepp lelkét,
széttépi egy elveszett téli kirakat régi álma.
Hányszor leírtam… sok-sok nedves régi rím.
Könnyes papírom, egy halk hóba hulló utca,
egy motor távoli tiszta hangja, láng és fém.
Az álmos hó roppant morgása talpam alatt.
Kihűlt kéz a kabátom zsebében, gyújtóm lángja,
az égő dohány meleg mérge arcomon, tüdőmben,
élénk emlék egy halvány forró téli éjszakáról,
részeges elmémben táncoló csalfa képek, egy lányról.
Hányszor leírtam már… Imába foglaltam:
„Csak egyszer valaki szeressen”
Gyűlöltem magam… Imába foglaltam:
„Csúnya vagy, senkinek sem kellesz, miért, Istenem?”
Elfáradtam, már nem tudom, ki vagyok,
ha valaha boldog voltam, már nem emlékszem…
Szerettem? Már csak egy kép, kedves ideálom,
melybe még talán kapaszkodom…
Úton tart egy rutin: munka, egyetem,
boltok, kenyerek, vodkába fulladt rossz napok,
magány! Mert mást, már nem érzek,
ez úton tart, hogy holnap még létezzek…
|
|
|
- március 12 2016 17:16:16
Kedves Alkotó Társ!
Átérzőn olvastam szomorú versedet és szeretnélek vigasztalni.
Más is jár hasonló cipőben. Embereld meg Magad, valamiért születtünk a Földre, ha másért nem, hát pont ezért, a szomorúságért.
Mindennek oka van, hogy ilyen életet kaptunk. Végig kell élni, amíg az időnk tart! Majd a végén világosságot kapunk.
Szeretettel: Viola  |
- március 12 2016 17:58:36
Mindenkinek van helye,sokszor időbe kerül,aki ilyen szép verset ír az, telve érzelmekkel az nem veszhet el.
szeretettel
gratulálok
Tibor |
- március 13 2016 00:27:33
Az emberi belső értékek számítanak, nem pedig a külsőségek. Szomorú, megindító a aversed. Szeretettel olvasta lak - Szfuz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
