|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szomorú dallamot játszik a szél,
halkuló suttogása lelkemig ér.
Bús, keserédes, mégis csitítgató,
jól nevelten hízeleg a vén csaló.
Érintése gyöngéd, szelíden simogat.
Cirógatja vigasztalón könnyes arcomat.
A csókja lágy, szinte játszik velem,
olyan szerény és kedves, szinte elhiszem.
Csalárd ám, az együtt érző pillanat,
a hiszékenység becsapja az álmokat.
Elbódít a törődése, most olyan más,
mintha sosem lett volna része rombolás.
Ám fenyegetőn gyűlnek acélos felhők,
s már látom a sötéten tomboló erőt.
Jó modora mögött a vészjósló árnyakat,
a megsemmisítő, pusztító viharokat.
Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2014 Szept. 16. |
|
|
- március 13 2016 14:46:45
Kedves Ilona !
A természet nagy hatalma
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- március 13 2016 19:47:26
Nagyon jól felépített versedhez szeretettel gratulálok: Radmila |
- március 14 2016 09:12:10
Kedves Ilona!
Jól ábrázolod a szelet, jó is, rossz is.
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
