A tükröm előtt ülve,
Szárítom a hajam,
Minden apró tincse,
Megint ugyanolyan,
A hajszárító zaja,
Megszokottan süvít,
Monoton és ostoba,
De mindig felmelegít,
Aztán ha...
Kész a csodafrizura,
Hát feltápászkodom,
S elindulok oda,
Hol nincs semmi dolgom,
Kérdeznéd hogy mi van?
Csak azt felelem szerda,
S csütörtök lesz holnap,
Ezért vagyok flegma,
Meg azért...
Mert monoton telnek,
Az élettelen napok,
S lassan begolyózok,
Olyannyira unatkozok,
Itthon esz a fene,
Ahol mindig vagyok,
S e kis dunsztos üvegbe,
Egyszer belesavanyodok,
És végül,
Száz év múlva szerdán,
Ha elmegyek örökre,
Ne nézzetek furcsán,
Csak véssétek egy kőre,
Itt van eltemetve,
A mindennapok hőse,
Ha unalmában feljönne,
Hívjad meg egy sörre! |
|
