|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A csillagok alatt, fagyosan fénylik,
Minden mi maradt, a fejemben rémlik,
Régről hoztam, cipeli a hátam,
A hold fényében, míg bírja a vállam,
Tegnap indultam, a mában már éltem,
A jövőm maradt minden reményem,
Előre nézek nem tétovázok,
Célom a holnap, így tovább állok,
Ám minden új nap, csak visszafelé halad,
A múlt porában keserűn elmarad,
És kezeimben, azt is tovább viszem,
S így nem több, mint újabb teher nekem,
Itt ragadtam ebben, a mókuskerékben,
De bírom még a harcot, erőm temérdek,
S mikor köröttem már a világ is térdel,
Én leszek az utolsó állva maradt ember. |
|
|
- március 21 2016 06:23:21
Remek tartalom, mindig lesz holnap addig minden új naphoz erőt tudsz meríteni a továbbiakhoz. Igen mély mondanivalója van a versednek, lelked rezdüléseit rejtik a sorok.
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- március 21 2016 15:39:53
Köszi |
- március 22 2016 19:23:14
Elgondolkodtató versedhez gratulálokSzeretettel
Tibor |
- április 06 2016 17:15:08
Köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
