Festetted egy csodás réten
eszményi szép szerető
érzelmeid tartod féken,
Ő lesz a NŐ megnyerő!
Talán Ő lesz Múzsád, kincsed,
azt suttogja füledbe,
szemeimre álmod hintsed
tudatomba ültesd be
minden egyes gondolatod,
ékköve az életnek
tudod, hagyd, a gondod hagyod
adj utat e fényjelnek!
Megfestetted és most itt van,
mosolyog Rád kedvesen,
ott ahol a rózsa kihajt
láthatod a lelkeden...
Igen, most már ott lakik benn
kis szívedbe költözött
még egy kicsit ott lazít fenn,
hol szirmait öntözöd!
Elképzelted, megfestetted,
nem gondoltad szárnyra kél,
várja kedves jeleneted
személyed és vágy a tét!
Na de várj csak, Ő egy álom
soha el nem érheted!
Te festetted én úgy látom
nem hozhat Ő fényt Neked!
Csodálhatod míg az éjjel
kibontja a köntösét
de a hajnal tépi széjjel
álmaidat törve szét!
Megismernéd, ugyan minek,
fantáziád szárnyalt épp,
megfestetted ugyan kinek,
nem létezik, vágya ég!
Ő a Múzsád, írd a versed,
lágyan szól egy szép zene,
élő ember soha nem lesz
ne nézd, ne szeress bele!
