pircsi47 - március 26 2016 19:42:41
DRÁGA BARÁTNŐM!
NAGYON MEGHATOTT A VERSED, SAJNOS ELÉG SOKAN ELMENTEK ÍRÓTÁRSAINK KÖZÜL. NEM TUDOM, HOGY EZ A VERSED KIHEZ SZÓL, DE
CSAK GRATULÁLNI TUDOK A "TE" FANTASZTIKUS RÍMFARAGÁSODHOZ!
SZERETETTEL ÖLELLEK ÉS BOLDOG, ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK: PIRCSI
gyongyszem555 - március 26 2016 22:16:38
Drága Barátnőm!
Az egyik a szeretett szücsi Barátunk, a másikat a Cinkéből ismerhetted, János. Rájuk emlékeztem, nagyon sokszor eszembe jutnak, és ezt a versemet is könnyek között írtam. Nagyon szerettem őket, még aránylag fiatalon itt hagytak bennünket. Mind a kettőjüket ismerted. Az én szívemben itt maradnak örökre!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, köszönöm méltató szavaidat.
Szeretettel ölellek és kívánok Nektek kellemes húsvéti ünnepeket, a férjednek javulást, Neked pedig kitartást, és sok erőt!
Évi
Deak Eva - március 27 2016 10:56:42
Drága Évi! Az ünnep alkalmából szép asszociációd az eltávozott kedves barátokról. A halál, a kereszt, a bánat beindítja lelkünkben a fájó érzéseket. Most nálad ez történt. Méltó szép szavak, emlékezés. Figyelmed dícséretes. Még én sem tettem magam túl az eseményeken, nehéz időszak. Szeretettel olvastalak. Éva
Tiberius - március 27 2016 13:29:41
Kedves Évi !
Te vagy a mester ! Kiböl ömlenek a szép rimmek,mindenre találsz
valami csodás verset.
Szeretettel gratulálok
Tibor
gyongyszem555 - március 27 2016 18:02:26
Drága Évikém! Igen nehéz időszak volt, amikor bekövetkezett, de egyre könnyebb a lelkem. Pontosan azért mert beléptem a gyász második fázisába, amikor gondolatban meglátogathatom őket. Mert megteszem a fantáziám által. Nagyon szerettem őket, azóta is folyamatosan olvasgatom a verseiket, és mindegyikről eszembe jut egy-egy velük kapcsolatos kedves emlék!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - március 27 2016 18:08:25
Tibor kedves!
Túl értékelsz engem, "mester" soha nem leszek. De nagyon örülök méltató szavaidnak, és motiválnak, hiszen nagyon örülök annak, hogy minden nap "meglátogatsz". Én az érzéseimet közvetítem, ezt a két szeretett versbarátot tényleg örökre a szívembe zártam, és minden évben megemlékezek róluk nem is egyszer akár versben, akár prózában. És ettől nagyon jól érzem magam, azt érzem, hogy még mindig itt vannak velem és együtt verselünk. Ide tudom őket varázsolni, vagy én megyek hozzájuk! Nem tudom én ezt jobban megfogalmazni, tudom, hogy már nem élnek, és hogy nincsenek a mennyben, de a képzeletem odairányít, mert igenis ott vannak, "látom őket"lelki szemeimmel.
