Nem tudom, mi ez, amit érzek
Valami belülrõl, szörnyen feszít, éget
Nyomás van a szívemen, s az Eget kérem
Ne sajdítsa, fájdítsa tovább lelkem,
Pár napja már, hogy mellém szegõdött
Levert lettem, szemem könnyel telõdött
Talán a bánat? Talán a szomorúság?
Mi uralja lelkem, és rajtam gyõzni kíván!
Nem is emlékszem már a nap melegére!
Olyan régen szorított a természet kebelére
Egy sötét szobában ülve találgatom
Mi is lehet az én égetõ nagy bajom.
Elhúztam a függönyt és rájöttem végre
Elmúlt az év elsõ, nehezebb része
Odakinn a természet lassan, csendben éled
Mit nekem szomorúság! Örülök, hogy élek!
Torma Zsuzsanna - március 07 2008 09:12:13
Kedves Rimfarago!
Én is azt mondom: húzd el függönyt, tárd ki ablakod, s engedd bejönni a vígasztalást, amit a természet gyönyörûsége nyújt Neked! Hidd el, nem volt és nem is lesz számodra szebb!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
kormi37 - március 07 2008 12:29:39
Engedd be a lelkedbe a jót. jobb lesz. A versed. tetszik. Grat. Üdv. Kormi
