|
 Vendég: 72
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy csuklya alatt rejtegetem,
Elvesztegetem az életem,
A világ az alá be nem láthat,
És én is csak annyit mit látni hagy,
E kapucni örökre a fejemen,
Mint szürkehályog a szemeimen,
Úgy vakít a tanácstalanságba,
Mint aki világát sem tudja,
De hogyha egyszer újra látnék,
Elérne talán, fény és árnyék,
Hisz ugyanúgy süt le rám is a nap,
Mint azokra akik boldogabbak,
Ne mondd hogy ennyi voltam vége,
Ne mondd hogy én csak ennyit értem,
Többet vártam mindig mást reméltem,
Hogy lettem ezzé nem is értem,
Ha teheted nap, majd süss még le rám,
S én levetem előtted fehér csuklyám,
Ha van egy kis időd, világíts nekem,
Ne vesszen semmibe az életem. |
|
|
- április 10 2016 09:05:21
Sóhajod fájdalma kihallik versed soraiból!
Többet érsz, mint valaha is gondolnád! Hit és bizalom kell!
Remek versedet szeretettel olvastam: Maria |
- április 11 2016 19:52:09
Köszönöm  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
