Napkorong

XXI.

Your riches taught me poverty.
Myself a millionnaire
In little wealths,—as girls could boast,—
Till broad as Buenos Ayre,

You drifted your dominions
A different Peru;
And I esteemed all poverty,
For life’s estate with you.

Of mines I little know, myself,
But just the names of gems,—
The colors of the commonest;
And scarce of diadems

So much that, did I meet the queen,
Her glory I should know:
But this must be a different wealth,
To miss it beggars so.

I ’m sure ’t is India all day
To those who look on you
Without a stint, without a blame,—
Might I but be the Jew!

I ’m sure it is Golconda,
Beyond my power to deem,—
To have a smile for mine each day,
How better than a gem!

At least, it solaces to know
That there exists a gold,
Although I prove it just in time
Its distance to behold!

It’s far, far treasure to surmise,
And estimate the pearl
That slipped my simple fingers through
While just a girl at school!
__________________________________

XXI.

Szegénynek jómódod nevelt.
Apró javak teszik,
Hogy milliomos lány vagyok,
S egy lány – büszkélkedik.

Hajtottad uradalmaid,
Egy egész más Perut,
S az ínséget becsültem én,
Ha véled életút.

A bányákról alig tudok,
Kövek nevét magát,
A legköznapibb színeket,
S hogy gyémánt-ritkaság

A királynői fogadás,
Kinek tudom dicsét,
De más az ilyen gazdagság,
Koldus legyen, ki vét.

Biztos vagyok, hogy India
Azé, ki rád tekint,
És nem hibáztat szüntelen,
Zsidó vagyok megint!

Biztos, hogy az Golconda,
Erőmön túltevő,
Ám minden nap mosolygok rá,
S ez jobb, mint holmi kő!

Végül megnyugvás tudni azt,
Van ott arany, özön,
Bár tőle távol tartani
Magam folyvást töröm!

Becsülni kincset, gyöngyöket
Oly távoli nekem,
Már iskolásként átcsúsztak
Az ujjközeimen!

* * * * *