Hárfaszó zengett a sötét erdõn át
Különös varázs lengte be az éjszakát
Egy sápadt lány pengette a hárfa húrjait
Lágyan mozgatta rajta hófehér ujjait
Körbevette alakját valami titokzatos fény
Más volt, mint minden evilági lény
Hosszú fehér haja a földig ért le
Megszólalt, s dalában a csillagokat kérte
S a csillagok lehullottak érte
Csillagzápor hullt az égbõl
Szikrázott a táj a vakító fénytõl
A leány felnézett az égre
S dalában most a szelet kérte
S a szél megjelent érte
Csak fújta a szél a lány hosszú haját
S messzire vitte lágy, szomorú dalát
De a lány újra feltekintett az égre
S dalmában régi szeretõjét kérte
