|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Nyári tavasz szikkasztja a számat,
a rám ült tény pőreség éget,
köröttem állsz, mint valótlan vázlat,
önmagamból adlak vissza téged.
Azt hittem a múltad pergő porszem
mi elszállt, s lényed felemeltem,
elfedtél, mint halakat a tenger,
amíg zárt kagylód gyöngyét kerestem.
Még kerülget fecskefényű lényed,
hiába kötöd új fényhez az árnyad,
mint halotti maszk takartam a fészked,
ám most a múlt tépdesi a szárnyad.
A törtidő így szavakra hull szét,
hullámot ver papírom tengerén,
minden szó mély érzéseket túr szét,
és már oda az ígért te meg én. |
|
|
- május 02 2016 11:02:37
Szép képekben filozofálsz... |
- május 03 2016 16:39:08
Nagyon szép vers. |
- május 06 2016 12:01:42
Szépséges és szomorú egyben... Szeretettel: Bea |
- május 07 2016 08:48:16
Köszönöm Bea, örömmel láttalak
Joli |
- május 15 2016 12:34:21
Köszönöm kedves Rapi, nem tudom hová tűnt a hsz-em.
Joli |
- május 15 2016 12:35:09
Köszönöm kedves Elemér, nem tudom hová tűnt a hsz-em.
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 17. péntek,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
