|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kifogy a szó belőlem,
s kifogyok a világból,
de kosarat kötöttem
egy vadalmafa ágból,
ám bármilyen öröm visz,
az ember visszahátrál,
ezer ima között is,
az Isten zsámolyánál,
hol mind kisebbre szűkül
a lélek végtelenje,
s az alma ágon rügy ül,
ráfércelve a rendre.
|
|
|
- május 04 2016 17:39:54
Icinke-picinke, egy ágból kötött kosárka... pont egy rózsabimbó fér bele... Átnyújtom a versért... |
- május 05 2016 08:15:07
Mityka!
A vége valamiért hiányérzetet hagy bennem. Hiányos a képem. Valami kellene abba a kosárba, amit az Úr elé vinnél, vagy jelezni, hogy ami nincs benne, az hol van. Nekem hiányzik a rügyes kép bekötése a versbe.
De...
Valakitől hallottam, hogy minden műnek jót tesz, ha nem tökéletes, ha van benne egy kis tökéletlenség, egy kis hiba, ami megfogja a szemlélője szemét. Leköti fantáziáját, és ezért több időt tölt el vele, így tán nagyobb nyomot hagy elméjében.
Szeretettel
Ági |
- május 08 2016 18:04:13
Az előző hozzászólásra reagálnom kell!
Aki ezt mondta, az nem tudja, hogy mit beszél és mennyi kárt okoz, főleg a kezdő poétáknak... Éppen-hogy nem szabad hibázni, mert az levon a mű értékéből és bár észreveszi az ember szeme, a hiba sohasem lélekemelő...
Aki ilyen állít, az azt hiszi magáról, hogy ő a tökéletes, közben meg csak ennyire képes...
Én nem értem, hogy a mai világ miért olyan, hogy a tökélyt is felírja a hibával...?!
Nekem nagyon tetszik, amit írtál...
Jó, ha mondom = vivát!
KíberFeri |
- május 08 2016 20:07:21
Nem hiányzik ebből a versből semmi. Nekem így tökéletes, befejezett. Nagyon nagy mondanivalója van! Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
