Fekete papíron
kínzó szavak,
vörös könnybe
mártom a tollat
mely csöndesen
karcol, halovány
rajzol r-e-m-é-n-y
betûket, a végére
felkiáltó jelet?
Barázdát szántok
testén, had érezze
az utolsó estén
milyen a szenvedés,
mikor a szeretet(?)
kevés! Átszakítom,
gyûröm, tépem
apró cafatokra,
legyen a tûz
martaléka, füstté,
hamuvá váljon
szél szárnyán
messze szálljon...
marica - március 08 2008 07:19:46
Drága Lackó fiacskám!
Örülök, hogy újra látlak! nagyon hiányoztál
És egy csodálatos gyöngyszemmel tértél vissza.
ez egy fantasztikus zene, halk ringató hullámzás, majd, fülembe hasít egy hegedû éles sikolya, és szívemen dübörög végi a háborgó tenger moraja. az égi csattogással, és a parton leperegnek a hullámok a hárfán.
Gratulálok!
élmény volt olvasni
Szeretettel: marica mama
Ayame - március 08 2008 09:23:54
Nagyon szép ! felettéb tetszik a hangzása és a ritmusa a versnek.
Üdv ismét itt
Bye: Ayame
gondola - március 08 2008 11:31:22
Lelkem zaklatot,
mit érzek, elmondtad legott!
Szívembõl szóltál, nagyon tetszett!
Sancho - március 08 2008 18:15:45
Ú!
Éreztem a karcolást
Grt.
Sancho
