|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Aranyesőről álmodik a dal,
hűvös nedv ellen háborog a föld,
sejtek pumpáját dobja el a zöld,
napot áhít szerelmes fiatal.
Ezt nem pótolják anyai karok,
szeretettel bélelt foszló kalács,
ragyogást várnak titkos sóhajok,
ölelést tapadó ruha aláz.
Nem ilyen tavaszt képzelt senki sem,
nem ilyen tavaszt remélt vén szívem,
sötétzárkában agyam nem terem
vidám írást, csak duzzog szüntelen.
Ernyő alatt siető láb kopog,
száz meg ezer, csak én kucorgok benn,
lesem a pöttyös, csíkos ablakot.
Felhők mögül egy sugár mit üzen?
Hallom a hírt, megint kevés a pénz,
kamránkban is hiányos lesz a polc,
pedig még bírná józan ész s a kéz -
így gondolod te is, de szót se szólsz.
Válladra teszem eltévedt kezem,
szemedben keresem elbújt napom,
veled együtt kábulatba esem,
könnycseppedet az arcomon hagyom. |
|
|
- május 14 2016 17:39:23
Nagyon szép - szívet érintő a versed. Szeretettel olvastam - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
