Adtam egy rózsát,
Amit a földre dobtál,
Sehol nem voltál,
Amikor hívtalak.
Félre álltál,nem vártál,
Elmentél a hajóval,
Vitted a lelked,
És a szíved,
Amely fekete lett.
Sötét vizek,köd lepte,
Vad burjánzó szigetek,
Ezek lettek benned,
Nem értelek téged,
De nem végzek veled.
Rózsa amely szúr,
Vörös mint a vér,
De van remény,
Mert mindig virágzik,
Jön a tavasz.
Szép a hajad,
Szép a reggel,
És minden este,
Várjuk a csodát,
Látom a rózsákat.
|
|