|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szélvihar kócolja hosszú hajamat,
Nem látom már oly tisztán céljaimat,
Elmosódnak előttem a képek,
Bánatos szemeim mitől könnyesek?
Ezer sebbel átszőtt testem s lelkem,
Jelzik a rögös utat amit megtettem,
A sors furcsa fintora hogy nem találtam,
Egy ölelő kezet mire mindig is vágytam,
Két láng gyúlt mikor megszülettem,
Az egyik benned a másik bennem,
De csak álmodom mégis minden éjjel,
Hogy létezel és az ébredés nem rabol el,
Valld meg a szíved mi mindent rejteget,
Halld meg mélyen belül zúgó érzéseidet,
Úgy ahogy én azt sosem tenném meg,
S soha többé már nem is tehetem,
Az álommal tűnsz el minden hajnalon,
De ébren is érzem sosem volt illatod,
S ha körül nézek semmi sem változott,
Csak üres szobámban egyedül vagyok,
S te űzöl e engem ugyanígy valahol?
Nem tudom de már nem is akarom,
Hisz nem vagyok csak egy elveszett,
Vágyak és érzések nélküli ember,
Bár tudnám, összeköt e minket a végzet,
Vagy nem vagyunk csak két tétova lélek,
Kik végtelen kötelékben örökké égnek,
De egymás tüzének lángjaitól félnek,
S ha álmomban újra látlak ébredni félek,
Mert olyankor mindent oly tisztán érzek,
De feleszmélve ismét csak mindentől távol,
Nem vagyok más csupán egy jégszívű vándor. |
|
|
- május 27 2016 22:32:36
Jégszívű Vándor kedves!
Ki ilyen verset ír, nem lehet elveszett, vágyak nélküli ember...
Gratulálok, szeretettel!  |
- május 29 2016 00:14:34
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
