Szemében égõ könnyekkel
kezemben remeg a jövõm.
Mint fenyített félelem
tonnányi súly alatt,
testében fárad a karom.
Arcom ráncába ül a gond.
Szeplõként romokba zuhan.
Kopog dobhártyámon az üzenet:
már készülõdik a kikelet!
genezisz - március 09 2008 01:21:55
........a napsugár remény felett....
Sancho - március 09 2008 09:17:34
Nem tudom... Nagyerdessy!
Ilyen rövid és reszketeg lenne a tavaszi kezdet ?
"Kopog dobhártyámon az üzenet: már készülõdik a kikelet!" - ez szép.
Grt.
Sancho
cookie001 - március 10 2008 16:28:10
Kedves Nagyerdessy Úr!
Szépen írsz.
Szeretsz boncolgatni(magadat is).
Hallgass az üzenetre!...egyszerû(nekem ez a mániám),világos.
Nagyerdessy - március 11 2008 12:08:38
Hallgass az üzenetre!...egyszerû(nekem ez a mániám),világos.
Na most itt elvesztem. Vagyis nem értem. Segítenél? Köszönöm. Üdvözöllek és tiszteletem néked!
cookie001 - március 12 2008 22:20:19
Szóval:nekem az egyszerûség a mániám(ami ebbõl a hozzászólásból nem derült ki,bocs)
Neked azt üzentem,hogy hallgass az üzenetre!
Mindig van kikelet!
Világos?
...mert Te számomra ezt üzented,hogy mindig van...
Maradok tisztelettel:
Cookie
Nagyerdessy - március 13 2008 19:37:51
Cookie! Így már értem! Tudod, van úgy, olvasom a szavakat, és nem áll össze a mondanivalójuk. Így jártam Véled is; ültem magamból kinézve, és bambán. A fenti vers a hónapok ciklusból való.
Örülök, hogy látószögemben kimerevített pillanat mozgóképsorrá válik Nálad. Remélem megtalálod hiányod, vagy reá irányul így figyelmed általam.Üdvözöllek és tiszteletem néked!
