|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Elsimogatott álmok gyűrött lepedőn.
Sietősen beágyazott gyűjtött vágyak...
"Tudom egyszer jobb lesz" óvja védelmezőn.
s így épnek tűnik, tisztának.
Takarón átüt vádlón, figyelmeztetőn,
talán most van az a holnapja a mának,
s közöttük a magamnak tett ígéretem.
Előlem eltitkolt szó: a reménytelen...
...még tovább rohanok. Állandó fájdalom,
ami velem szédül. Túl nagy rám, elszabott.
Bőrömmel tépném csontig... s hagynám csupaszon,
de csak óhajba bújtatott
kín. Hány éve is mondják: tűrjek, s megszokom.
Kapszulákba zárt vigasz, mégsem siratok.
"Mindig van miért" lüktet, dobog intenzív,
hisz szeret, ez az érzőn-vérző, bolond szív.
Ilona Zagyi Gáborné |
|
|
- május 25 2016 22:01:54
Kedves Alkony!
ismét egy míves, mind nyelvezetében, mind formájában szépen megformált verset olvastam Tőled, egy ritka szonettett, legalábbis, ami a rímképletét illeti.
Az első vsz. erősebbnek, karakteresebbnek tűnik nekem.
Nagy erénye, hogy mindiig felbukkan valamiylen forrás, búvópatak a képekben.
üdvözlettel: zsermen |
- május 26 2016 04:04:05
Kedves Ilona !
A remény ami visz tovább,ami élteti a fantáziát
Szeretettel olvastalak
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
