|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
valahol megbomlott a dramaturgia, néhány szó-fia elgurult talán és az idő falán mászik kínlódva az emlékezet, ha kinyújtod kezed a semmit markolod, s hiába akarod, hogy a film peregjen, egy állóképbe fakultak a színek, minden hang csendet húzott magára, dermedt pillanatok hullnak a vászonról elénk
zavart most világunk, ezek nem mi vagyunk, hiszen mi mindig lázadunk, néha egymás ellen, sokszor önmagunkkal van vitánk, vagy csak jár a szánk fölöslegesen, mert a kimondott szavak hit nélkül meghalnak és marad egy megoldhatatlan rejtély, egy kétismeretlenes egyenlet, te meg én
egy rajzolt arc maradsz, egy rézkarc mit egy végtelen történet mart lelkembe és végtelen az a szalag is min hangod hallom örökké, suttogó hangod, mikor fényévekre tőlem szólítasz és én meghallom, várom, hogy leomoljanak a falak, de hiába néznék szemedbe, köd gomolyog köröttem
bőrömre égtél, sebhelyként visellek, számon érzem vérem ízét mit fogaid haraptak húsomból, és érzem a tested minden sejtjét, mert valahol benned élek, melleidnek adom formáját, combjaid reszketnek meg ha érzel és ott hol az élet születik, ott vagyok örökké, szóval benned mint részed, mint egy sejted
te bennem pihensz, lelkemben rendezted be létezésed, megbújsz, mert bánt a világ és én védelek, önmagadtól is, mégis én vagyok az akit bánthatsz, ha csalódsz, ha vágyódsz, nem tudod mire vagy kire, csak lázadsz a világ ellen, aztán újra hozzám bújsz, sóhajtasz és megpihensz
maradsz egy örök rejtély, fejtegetlek de talán nem is érdekel, hogy minden betű helyére kerüljön, naponta fedezlek fel, minden pillanat telítve szerelemmel, újra és újra meghódítalak és nem fáraszt, megmaradsz egy féltett kincsként, de nem rejtelek el, büszkén visellek a világ előtt, mint szerelmes társat és mint szeretőt |
|
|
- május 26 2016 21:56:11
Kedves ermi-enigma!
Felakptam a fejem: prózavers!  Aztán igazi lírát kaptam nyelvezetben, rímekben, belső ritmusban csak éppen nem sorokba törve. Szerintem a prózaversben nincsenek rímek.
De ettől függetlenül remek!
Igaz, a vége felé mintha a líraiság a próza oltára felé tartana, de aztána v égére, ahogy kell, ismét magasba száll.
zsermen gratulál |
- május 27 2016 17:01:14
Egyszer minden megoldódik és minden helyére kerül, te is ő is. Csak az a kérdés ki kinek az oldalán. Csak reménykedni tudunk.
Nehéz gondolatokat feszegetsz, kedves Imre, az élet rögein bukdácsolunk.
Szép napot !
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
