Nem voltál szép és különösebben jó,
nem voltál gazdag, sem arra vágyó.
Szegény, s hittem, hogy értékes
számomra, hisz mellékes
minden villogás és minden pénzéhes
álvilág, és elég lett volna, ha
velem együtt te is ezt érzed...
Számodra viszont mást jelent az érték,
s így már az ég is csak egyedül nekem kék.
Egyedül élek mindent újra át,
álmaimban pedig szemed engem lát.
S ha átölelsz és ajkad hajamhoz ér,
már int a Hajnal, s engem élni kér...
Tovább élni, nélküled. Élek...
De mondd, hogyan feledhetnélek?
Magdileona - március 08 2008 18:21:19
Köszönöm szépen!
gondola - március 08 2008 19:36:49
Igen, ez a sor fogott meg engem is, amit Manon idézett. Gyönyörû! A megélt dolgokat feledni nem lehet, de idõvel halványulhat az emléke.
Magdileona - március 08 2008 21:24:39
Köszönöm, Gondola!
nagyeci - március 09 2008 00:00:41
Van élet a csalódáson túl is!És a felejtést is meghozza az idõ!
