Szürke szemedben a fény,
Láttam benne a remény izzó fonalát,
Keringve, akár szentjánosbogár szemén,
Világítva várost, parányi sugarát.
Dallam szólt fülembe suttogón,
Szavad válaszolt, s vágyat ébresztett
Testemben. Míg mesélsz, válaszod várom mohón,
Remélve, hogy te is remélsz, s kezem többé nem ereszt.
gh
