|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Apró halmok bolyongása
majd egymáshoz tapadása
talán Isten szobrászata
talán testünk porhalmaza
megérett a gyászruhára
díszes szirmok szórására
hasad már a tömött kamra
világra szóródó sok-sok
különleges s élő magva
kesze-kusza ösztöneik
meglepő vad fegyvereik
magokat lőnek így vagy úgy
a szeretet elrejtőzik
béke arca szertefoszlik.
2016.06.22.
/Hegedüs Andrea/ |
|
|
- július 02 2016 21:39:17
Gyemekem!
A versedről, legelőször, a szex, mint agresszió, jutott eszembe, pejoratíve,
de aztán, meg az, hogy az élethez, bizony, kell agresszivitás, pozitíve.
Szeretettel:
Nos, írhatnám hogy Anyád, de azt hinnéd, bántalak! |
- július 03 2016 12:19:45
AZ ember agresszióval születik... Ezt nem is kell tanulnia.
Versed, jó, ha mondom!
Gratula! KíberFeri  |
- július 03 2016 14:34:51
Kedves Andi!
Szeretettel üdvözöllek a napkorongon, ezen a távoli csillagon. 
Szeretem a picit nyers, mégis elemelt, elvont verseid, amiből sugárzik a gondolkodás, a megértés vágya. Ez is ilyen.
Én nem agressziót érzek benne, inkább szókimondóbb modernséget, de egyáltalán nem vulgáris, ismered a keskeny mezsgyén való biztos járást látom.
Versednek az első fele fogott meg igazán, ami talán még elemeltebb, líraibb rész, hát álljon itt:
" Apró halmok bolyongása
majd egymáshoz tapadása
talán Isten szobrászata
talán testünk porhalmaza
megérett a gyászruhára
díszes szirmok szórására "
üdvözlettel: zsermen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
