Most észrevétlen, álmosan és lassan,
Feléled a karmesterpálca,
Aztán még elnyúlik lustálkodni kicsit,
Harsonás a válla fölött az üstdobosra kacsint.
Majd komótosan nagy-nagy méltósággal,
Mintha tavi nádast a szél csak megpróbálja,
Vadvízi zuhogók messzi morajlása,
Asszony testében a vágy kalapácsa,
Vágtató paripák dübörgõ patája,
Viharral száguldó vitorla bomlása,
Méteres hullámok sziklán porladása,
Üvölti fülünkbe, hogy most volt,
Valami volt...
Legalább most az egyszer valami igazi volt.
