üres
ahogy a miért elli a miértet
üres
ahogy a lét álmodik léteket
üres
ahogy a halál álmodik rémeket
üres
ahogy a kisded markát próbálja füleden
üres
a két évvel régebbi,
a koraszülött szerelem
üres
ahogy a tûz füstösen-sárgán ropog
üres
ahogy a gitár pengeti az akkordot
üres
ahogy némán hallgatok
üres
minden pénzhajhász kétszínû lelkülete
üres
ahogy apám a lelkét kilehellte
üres
ahogy ég bennem a fájdalom
üresek a ráncok homlokomon
üres ágyamon a takaró
üres
a tökély, a pihe hó
üres
a magány sír egyedül
üres
árnyék a falra vetül
üres
ahogy az áruló szíveddel
egy húron pendül
üres a társasmagány
üres a jobb egyedül
üres
a szép a jó a szó
üres asztalom, a sótartó
üres
a reklám ,a pohár, a szék
üres az üresség
