Egy csésze kávé, fekete benne
Illanó illata feledésbe visz.
De mégis honnan jöttünk s hová tartunk
Remegõ kézzel, boros korsó üressége, ámulatba visz.
Belemélyedt gondolatok szállnak, visznek tova
Egy kávéházban ülök, arcok gyönyörûsége sorakozva.
Gyönyörû az élet már csak a kávét iszom,
Kéz érinti vállam: Uram, rózsát parancsoljon!
Piros rózsás ajka, levél zöldes szeme
Mosolya leírhatatlan, lelkemnek gyönyöre.
Hát nem érdemes bort,kávét inni, élni ?
És a rózsát keblérõl kérni, s csöppet még remélni.
lori - március 10 2008 07:14:53
No megyek és erre iszok egy kávét...
Nagyon tetszik a versed, a hangulata gyorsan magával ragadott. Gatulálok!
lori, (a kezelhetetlen)
Torma Zsuzsanna - március 10 2008 09:07:12
Kedves Iytop!
Az én válaszom: igen, érdemes élni, ...... s még remélni.
Az erõ és a remény mindig velünk van!
Nagyon szép a versed!
Üdv: Torma Zsuzsanna
kormi37 - március 10 2008 10:36:25
Jó és szép a versed. én is iszom egy kávét jössz??? Gratu. Szeretettel:Kormi
marica - március 10 2008 11:35:47
Kedves iytop!
Csodálatos hangulatú vers! Megyek rózsát árulni Kávét most ittam
Szeretettel: marica
