|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hegedüs Andrea
Elszenderült
Elszenderült karunkban a fájdalom,
amikor keresztbe kulcsoltuk,
s közte s test között
egy másik ember sóhajtott.
Régmúlt vágyad hová ástad?
Értem szomjazó gúnyád
a molyok martaléka immár?
Bibém egykor doppingként
hatott reád,
ma már lassan aszott s halott,
hisz te nem látogatod.
Felhőként szaladnak a kipukkadt álmok
gyöngyfüggönyébe kapaszkodva lógok.
Feszülő napsugár
új mintát varr a tájra,
de a te lépted eltűnt a félhomályba.
A vágy, mi körülleng néha,
tán nem is született meg soha,
hisz két szív, mi képes arra,
hogy szárnyaljon vakon e világban.
2016.07.25. |
|
|
- július 26 2016 18:08:16
Kedves Andi!
Nagyon szépen fogalmaztad meg az ölelést,
vágyat ébresztve utána.
S aztán az elhidegülést.
De talán nem hamvadt még el a parázs egészen!
Szeretni, szárnyalni volna jó, újra, s talán még nincs semmi veszve!
Versed üzenete ez, nekem!
Szeretettel:
Ildikó  |
- július 26 2016 21:28:55
kedves Andrea!
Nem először érzem azt, hogy versed a sok képkeresés közben hirtelen megnyílik, és ilyenek peregnek ki belőle:
" Felhőként szaladnak a kipukkadt álmok
gyöngyfüggönyébe kapaszkodva lógok."
Bár a gyöngyfüggöny szerintem ebben a szakadtnak tűnő égi világban nagyon éles ellentét.
Ez is remek:
" Feszülő napsugár
új mintát varr a tájra,
de a te lépted eltűnt a félhomályba."
gratulál: zsermen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
