|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A BÁRKÁRA VÁRVA
Fülledt feszültség ülte meg a kertet,
összebújt a lomb: esőre várt,
majd hirtelen szétnyílt, s egy szürke felleg
fújta szét a vihar vad szagát.
Úgy fújta, mint vadász harci kürtjét,
s morajlott fel rá a kék-ezüst ég.
Földöntúlivá vált a gyenge fény,
s észrevétlen szemerkélni kezdett.
Egy hátsó udvar dohos szegletén
tépett öregasszony vetett keresztet.
Rongyos köntösét cibálta szét a szél,
révült tekintete lett hideg-acél.
Vészjósló hangon átkozódott hosszan,
szüntelen kántált az égre fel,
nem értettem szavát, s még nem hallottam
ezt a hangot, mely sírin énekel,
s kíséri zúgó, viharzó orgona:
a bömbölve hullámzó lombkorona.
Egymást túlharsogva vádaskodtak hosszan,
borzongva vártam a harc kimenetelét,
aztán már csak reszketve futottam
be a házba, miközben villámlott az ég,
s özönvíz zúdult közénk. Az üvegtábla
hangjukat még akkor is visszarázta,
mikor szivárványt küldött a messzeség.
|
|
|
- július 28 2016 17:37:27
Ilyen volt a mai napom öregasszony nélkül 
Magával ragadó sorok, átérezhető.
Szeretettel Joli |
- július 28 2016 18:25:22
Kedves Gábor!
Csak a vastag betűs részt olvasd, ha borús a kedved.
[b]Jó elgondolás. Az ember és a teremtett világ duóban az Eget hibáztatja - mintegy olyan zeneműben, melyben egy dallamot egyre erősebben ismételgetnek a hangszerek -hegedű és orgona. [/b]
És benned még akkor is visszhangzik, mikor már a szivárványban gyönyörködhetnél, és csak vársz a bárkára. (Na, arra várhatsz! Építs egyet! Másképp ez nem megy.)Nem érted a szavakat, borzongsz, reszketsz, és a visszhangnak is ki vagy szolgáltatva.
Így, erőtlenül várod a menekvést. És, mintha ez az egész olyan újszerű lenne számodra. Ettől egy kicsit valószínütlen maga a történet. Én a helyedben megmaradtam volna szimpla narrátornak, és az öregasszonnyal nem vetettem volna észre a szivárványt.Persze, akkor nehezen lehetne a bárkára várást beilleszteni.
[b]A rímek kiválóak. [/b]A záró sort összerímeltettem volna a címmel
(de nem bokorrímmel)
mikor szivárvány borult már a tájra.
Az első strófa képeibe belegabalyodtam. 
[b]De összességében jó ám. Kiváló alap.[/b] de...Szerintem még finomítsd!
[b]A téma miatt 9-es.[/b]
Szeretettel
Ági |
- július 28 2016 20:56:13
Kedves Joli!
Nagyon szépen köszönöm, nagy elismerés ez nekem. igyekszem többnyire átérezhetőket írni. örülök, ha így látod.
szeretettel: zsermen |
- július 28 2016 21:03:46
Kedves Ági!
Hú, hirtelen nem is tudok mit írni ennyi jó kritikára, ráadásul szakszerű, kellően kiveséző kritikára.
teljesen igazad van: én is talán a narrátor szerep időközben történő megváltozása miatt éreztem pici dramaturgiai sutaságot a végén, csak nem látom át ilyen jó szemmel, mint Te. nagyon örülök, hogy élesen rávilágítasz erre.
Mindig igyekeztem jó rímeket írni, de a záró sor rímét, sőt a záró sort összerímeltetni a címmel eszembe sem jutott, nem is hallottam ilyenről, nagyszerű ötlet a későbbiekre nézve. Ennyire zseniális még nem voltam, mikor ezt megalkottam.
Sejtettem és titkon reménykedtem, hogy a téma megfog, és értékelni fogod, sőt arra számítottam, hogy számon kéred esetleg messianisztikus elgyávulásomat, bár, mintha ezt feszegetnéd is.
Nálam is 9-es!
nagyon szépen köszönöm, sok-sok segítséget adsz nekem az őszinteségeddel.
szeretettel: Gábor |
- július 29 2016 07:00:30
Élmény volt olvasni versedet |
- július 29 2016 14:48:47
Köszi Andi!
Örültem neki, s Neked.
üdv: zsermen |
- július 30 2016 03:18:06
A vers jó, kár, hogy a véletlenszerűen változó szótagszámok miatt egyes sorok ritmikája kicsit botlik. Ági javasolt sora viszont - ritmusos!
ABABCC, 11-9-11-9-10-10, és akkor csodálatos "tátitá"-ja is lesz!
A tartalom képekben gazdag, szavakban gazdag, fantázia-gazdag, és finomítva 10-es lehet szerintem is! Nosza, rajta, képes vagy rá!
Üdv: Dávid
 |
- augusztus 01 2016 15:03:50
Köszönöm szépen Dávid a segítő szándékod, javaslataid!
Bizony, kifogástalanná tehetném szótagszámilag, de én tényleg nem számlálgatok, csak a saját magam alkotta szonett esetében történt meg ez nemrégiben.
Valahol, valakitől olvastam - mert összeolvasok már hetet-havat, tücsköt-bogarat, hogy hiába a tökéletes forma, ha tartalok, a szókincs, a nyelvezet alárendelődik neki.
Én az aurát, a képeket preferálom, és az eredetiséget, a kabátot ehhez alakítom, és az sem baj, ha nem olyan, mintha rámöntötték volna.
köszönöm szépen megtisztelő látogatásod: zsermen |
- augusztus 06 2016 07:25:03
Kedves Zsermen!
Én részemről nagyon szeretem a vihart, az esőt, olykor a felhőszakadás is jót tesz a szomjas földnek. Egyszer, Apukámmal a határban jártunk, mikor ránk szakadt az ég. Hogy nehogy bőrig ázzunk, bebujtunk egy hatalmas szénaboglya alá, mert közel, s távol más rejtekhely nem volt látható. Egy pillanatig sem jutott eszembe hogy féljek, mert nem voltam egyedül. A vihartól, villámoktól azóta sem félek, inkább áhítattal figyelem, s erejét magamban érzem. Sőt ha én lennék a villám, célzottan csapnék le, hogy minden gonoszság kellő megvilágítást nyerjen, időben, még a búvóhelyén.
Sőt, a fejekben lévő rossz szándékú rejtett gondolatokat is megvilágítanám,
hogy az emberiségnek ne kelljen sötétben tapogatóznia, mikor elhatalmasodó bajai okát keresi.
Hadd idézzek most a versedből!
"Egy hátsó udvar dohos szegletén
tépett öregasszony vetett keresztet.
Rongyos köntösét cibálta szét a szél,
révült tekintete lett hideg-acél.
Vészjósló hangon átkozódott hosszan,
szüntelen kántált az égre fel,
nem értettem szavát, s még nem hallottam
ezt a hangot, mely sírin énekel,"
Verseden felbuzdulva, viharként oly hangos lennék, hogy holmi öregasszony átkozódást is elhalványítanék.
Soha többé nem kellene, egyetlen jószívű embernek sem reszketve, futva oltalmat keresnie.
Ha szivárvány lennék, földre szállnék, szalagként, jelként, minden jó ember hajába.
Szeretettel:
Ildikó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
