És az éj újra eljött...
Tompa lámpafény csattan
A pohár karimáján,
Meredten figyelem az estet.
Ujjai ma is végtelenbe nyúlnak,
Összehúzzák a lámpákat,
És az utat.
Mindig,
Mindig csak figyelek.
A csönd mormolja imáját,
S a semmibõl vonatfütty,
Szakítja föl az éjszakát.
Szünet.
Aztán újra itt a csönd,
És megfojtja a lármát.
Romjain már egy varjú kántál:
Kár volt, hogy megszólaltál.
