Szobámban ülök.
Sikít a csend.
Hangod selyme
Még fülemben cseng.
Szemed kékje
Még el?ttem dereng,
S kialvatlan testem
Testeden mereng.
Hazugság volt minden egyes szavad.
A fájdalom elmémbe mar
És tényként ottmarad.
Hazugság volt,
Mit szerelemnek hittem,
S hazugsággal
Vetted el ?szinte hitem.
Közöny?
Önzés?
B?n vagy hitszegés,
Hogy így becsapsz?
Kezemben a keser? leveg?,
Mint egy kegyetlen szeret?
Kacag.
Szétszakadok benne, annyira fáj.
De úgy szeretlek, hadd legyen hát,
Hagyom.
Nevetés visszhangzik elgyötört hangomon.
Összes gondolatom
Hamis és ravasz.
El?ttem lebeg még minden üres szavad.
De odakint nem sötétül az ég,
A vén diófát sem cibálja a szél,
Odakint nem esik és nem mennydörög,
Mégis...az elmúlt hét hónap arcomba röhög.
