"Az alvajáró vakmerõ biztonságával"
Lépkedünk a deres cserepeken
Csillog a mélység
Tériszonyom van, tudod
Mégis
Játékból keringõre, tangóra
Sámántáncra hívsz
Ha megcsúszol, nem tartalak
Zuhanok majd veled
A levegõ résein át
Lásd arcod lézergravír-mását
Nézd, ahogy a szemembe rajzollak
Együtt verdesünk
Odaképzelt szárnycsökevényekkel-
Míg egy keserû csókban
Ránktalál a reggel.
reitinger jolan - március 10 2008 12:24:18
Nem csak "magasságokban" van tériszony, s néha az édes is keserûvé válik, s letört szárnyakkal a mélybe taszít, .... ha hagyjuk.
Üdv.J.
szoszircsi - március 10 2008 14:16:33
[b]...egészen a végéig azt hittem...hogy na végre-végre ...kicsúszott a lábad alól a talaj...úgy,ahogy az nagyon jó...de a végén....amikor már a csók is keserû....nincs mit mondanom...bocs !!
...ez is..ismét-újra-mindíg-...szuper!!! szeretettel [/b] szí.
Nagylabu_Vereb - március 10 2008 15:20:30
Álomversekben az alegjobb, hogy szabd a legelképzelhetetlenebbeket elképzelnünk... (nehéz szó volt)
Tetszik... de csak úgy hogy egyben nézem... (Máskor, máshol részeket emelek ki hogy tetszik) de ez a mûved ígyegyben egy, egész és kerek Na csak lököm adumát feleslegesen...
Üdv
cookie001 - március 10 2008 15:31:44
Zuhanás közben õszinte önmagunk vagyunk,ezért lehet félelmetes.Nem mindenki meri megtenni...
Te nagy zuhanó vagy!
Ariadne - március 10 2008 17:32:08
Ajaj Puppet!
Vigyázz ne légy szárnyaszegett!
Így járnak akik sokat álmodnak,
Egyszer csak alvajáróvá vállnak.
De ha õket álmukból a tetõn feléresztik...
Lehet, hogy kettõjük szárnya is kevés lesz nekik.
, s néha az édes is keserûvé válik, s letört szárnyakkal a mélybe taszít, .... ha hagyjuk.
