|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
AZ "ÖREGSZŐLŐ"
Megnézném a Nagyszüleim földjét:
gyermekkorom legszebb nyarait:
fent a felhők, alattam a kis rét,
lent a Duna, s a zöld sziget virít.
Fütyülök a nagy cseresznyefáról,
hallgat Nagyim, csendben mosolyog,
málnát szed - s tán egy régi nyárról
álmodik és új nótába fog.
Leugrom hát mellé - nagylegényke -
fogok én is fonott kosarat,
s míg teleszedem, nem nézek az égre,
de érzem, hogy mosolyog a Nap.
Nagymamám mesél a Nagypapáról,
madár fütyöl, kis tücsök zenél,
cseresnyék potyognak le a fáról,
s a Nagymamám mesél-mesél
hajókról, piacról és babákról
- én meg indiánost játszanék,
de csak hallgatom - cseresnye hull az ágról,
és köröttünk örök-kék az ég.
Meséiben szarvasok és őzek,
vaddisznók, no meg a nagy coca,
aki otthon várja. Nagyra nőnek
szememben minden apró állata:
pipik, nyuszik...Herét is kell szedni!
No meg krumplit, s le a nagy tököt!
Dél lesz lassan, jó lesz igyekezni:
távol az ég halkan mennydörög!
Nagypapa is várja az ebédet,
párnák között fekszik betegen,
kiskocsinkra pakolunk, s a féket
végig húzom, amíg lemegyen,
legurul velünk a kicsi hegyről,
gurulós málnák a rekeszen...
Istenem, de könnyes leszek ettől,
édes emlék, tollam leteszem
és megnézem a Nagyszüleim földjét....!
Jaj, de félek: dudva, csupa gyom,
kopasz fák és elpusztult öröklét...
Az Édent soha vissza nem kapom! |
|
|
- július 30 2016 02:47:29
ABAB, 10-9-10-9, 4+6 és 4+5-ös sormetszésekkel...
Kedves történet, tetszik, de néhol az eltérő szótagszám vagy sormetszés miatt megbotlik egy-egy sor. Minimális erőfeszítéssel ki tudod javítani, mert jó verselő vagy!
"A Dunában zöld sziget virít."
Málnát szed, és tán egy régi nyárról
Álmodozva új nótába fog."
"Míg megszedem, nem nézek az égre..."
"A cseresnyék potyognak a fáról,
S a Nagymamám egyre csak mesél."
"Piacról és hajókról, babákról..."
Hallgatom... Cseresnye hull az ágról"
"Vaddisznók, no ÉS a nagy coca"
Nőnek - többes, állata - egyes... nem stimmel...
"Megnézném a Nagyszüleim földjét,
Ámde félek: minden csupa gyom,
Kopaszak a fák, nincs már öröklét...
Azt az Édent vissza nem kapom!"
Csak azért javallom a fenti csekély javítások megfontolását, mert maga a vers mind tartalmában, mind formájában nekem nagyon tetszik...
Vannak az oldalon olyan versek, amikhez nem érdemes még hozzányúlni sem. A tiéd nem olyan, a tiéd - jó!
Gratulálok!
Dávid
 |
- július 30 2016 07:13:05
Kedves zsermen! Nagyon szívemből szóltál. Az emlékek nálam már meghatározók. Verstanilag nem érdekel, de tartalma megérintett! Köszönöm. Éva |
- július 30 2016 10:33:28
Nagyon jó volt elmélyedni élményeidben/hasonló szituáció már alakult nálam is/
Jaj, te érzelgős maci.
Mézből van a te szíved.
Bocs |
- július 30 2016 10:51:16
Szép, meghitt visszaemlékezés.
Szép napot, szép nyarat!
Szeretettel Joli |
- július 30 2016 12:12:34
A vers: tartalom és forma. Kit ez, kit az, kit mindkettő érdekel.
Szíve joga!
De van, akit már a nyelvtan sem érdekel, nemhogy a verstan!
 |
- július 30 2016 16:27:15
Kedves Zsermen!
Azt hiszem, te is úgy vagy a verssel, mit én a fordítással. Mikor összeáll, úgy megörülök neki, hogy nyomban felteszem az oldalra, és utána nevet rajtam a fél világ, ahogy javítgatok. De, végül is nem bánom, mert talán így mások sem szégyellnek - sértődés helyet - inkább javítani.
Szóval érlelni kellene a dolgokat. Számolgatni, ritmizálni, idegen szemmel nézni.
Dávid kicsit többet írt a kelleténél javítás terén. Az 5. és 6. strófát nézd át, de azt hiszem, ezt magadtól is tudod.
Engem igazán az[u] elpusztult [/u]öröklét zavar.
Az elpusztult (befejeződött) öröklét nincs se a valóságos, se a virtuális tájban.
Az legyen inkább pusztuló öröklét. Jó?
Szeretettel
Ági |
- július 30 2016 16:30:28
Ilyen édesen fájó emlékekből áll össze végül az életünk. |
- július 30 2016 21:42:06
Kedves Zsermen!
Szívfájdalmunk közös. Elpusztult! Vége, nincs többé! A gyerekkorunk, ifjúságunk, s kik szerettek, s kiket szerettünk, már csak emlékeinkben élnek, s mi hozzá, ki-ki a magáéhoz, vissza-vissza térünk!
A te emlékeid oly elevenek, hogy már-már a magaménak érzem őket.
Hisz forrásuk közös. A vidék, a kert, a föld, a falu, az állatok. A nagyi az én emlékeimből hiányzott, de most róla is kaptam képet, a tiéden keresztül.
Köszönettel:
lldikó |
- augusztus 01 2016 15:17:10
Kedves[b] Éva, Andrea, Joli, Ági, Ildikó, Dávid![/b]
Engedjétek meg, hogy együttesen mondjak köszönetet látogatásaitokért, gondolataitokért, javaslataitokért!
[b]Andi:[/b] maci még nem voltam eddig, de értem miért...mézből? picit avas és cukros, meg kásás is ez a méz, akár a jég, ha olvad.
[b]Ági[/b]: Köszönöm a javaslataid, igazad van, ez még messze nem tökéletes, bizony bőrözni kéne, de azt hiszem, hogy mint afféle érzelmi-, vagy sorsversem erősen átitatott ösztönnel, túlhajtott emóciókkal, s ha tökéletesre kalapálnám akkor elveszítené varázsát, egyszeriségét, egyszerűségét. Még a cím megváltoztatásán gondolkoztam, mert a sok beépített tájnyelvi kifejezés mellé, az eredetileg használatos " Öregszöllő" kifejezés dukálna.
Az elpusztul töröklét? No igen, sajnos a líra egyes szituációiban, helyein, sikátorain nagyon messze kerül a logika. Én tudatosan élek képzavarral olyan helyen, ahol gyors, meredekebb elemelést szándékozom elérni a korábbi leíró, mesélős, nosztalgikus részek után.
Idegen szemmel, amint írod, ezt a verset nem tudom nézni. Ez maradjon ilyen kis suta, öcsisajtos, kiérleletlen, amilyen az a korszakom volt, amiről szól.
[b]Dávid[/b]. nagyon köszönöm az elismerést. Talán a gondolatisága, üzenete jó, verstanilag nem, de amint Áginak is írtam, talán ez a kiérleletlenség, bice-bócaság jobban átadja azon korszakom hangulatát.
Egyébként máskor sem számolok szótagokat.
Nem a tökéletes formára törekszem. Az csak forma. Amúgy sem szeretem a sablonokat.
köszönettel: zsermen |
- augusztus 01 2016 15:41:24
[b]zsermen[/b], a forma a költészetben nem sablon, hanem az egyik LÉNYEG, a tartalommal AZONOS értékű! Benned érzem a tehetséget a tökéletesebbre törekvésre. Persze, ez sem kötelező...
Érdeklődéssel műveid iránt: Dávid |
- augusztus 02 2016 20:40:27
Kedves Dávid!
Most hozzak erre ellenpéldát József Attilától, Radnótitól, Kosztolányitól?
Óda? Hazám?
áhh, hagyjuk, sehová nem vezet,
a lényeg: írni megérintő verseket!
üdv: zsermen |
- augusztus 07 2016 01:56:03
Kedves zsermen!
Igen, ők is írtak szabad verseket, főleg a pályájuk elején. Aki jó kötöttet tud, az tud jó szabadot is... Attól még, hogy a formára is adsz, a vers megérinthet... És ha még a forma is megérint! Weöresből már készen jött a csodálatos, játékos forma, már úgy engedte át a lelkén a mondanivalót, hogy közben formába öntötte, és úgy szólt ajkán...
Üdv: Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
