|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A FIÚ
Csak ültem ott a templomkertben
egy korhadt, rozzant padon,
felhők álltak meg felettem
fáradt-bágyatagon.
Délután volt, nyár délután,
s a bokrok közül lestem:
szaladgál e még utánam
füttyös-önfeledten?
De nem jött senki...
Lámpafényben ég most már
a kígyózó sétány,
eltűnik a sötétségbe,
s egy árny figyel énrám.
Megborzongok, de csak várom,
és várom, hogy jöjjön!
Gyermekkorom! Nem hagyom,
hogy bárki is megöljön! |
|
|
- július 31 2016 21:22:58
Kedves Zsermen!
Prózázok:
Valamikor, szegényes templomkertben valamilyen minőségben valak/mi vidám dolog elől elbújtál, am/ki már akkor sem jött, amikor már nem is vágytál rá.
Ma tán ugyanott, gazdagabb körülmények között valak/mi figyel, félsz is tőle, de mégis nagyon várod a jöttét.
Itt nem egyértelmű, hogy a Gyermekkorod várod, vagy azt az árnyat. Valszeg a Gyermekkorodat várod, mert meg akarod védeni az árnytól. Csak ez az olvasónak nem teljesen egyértelmű.
figyel énrám? figyel engem
Egy javaslat javításra:
Kígyót formáz egy sétány,
most már lámpafényben,
a sötétből egy árny figyel,
hidegségét érzem.
Hűl az idő, de csak várom,
és várom, hogy jöjjön!
Gyermekkorom! Nem hagyom,
hogy bárki is megöljön!
Az alapgondolat brilliáns, a párhozamot, ha jobban kidolgozod,- ez itt fenn csak egy esetleges javaslat- szenzációs lesz.
Gratulálok
9-es
Szeretettel
Ági |
- augusztus 01 2016 14:59:51
kedves Ági!
Itt is nagyon szépen köszönöm értő elemzésed, javaslataid. nagyra értékelem, amikor történetileg elemzed. Igen, felfogható akár úgy is, amint értelmezted, de mivel ez - talán a háttérből, mint egy rádióhullám a világűrből - kiérezhető erősen szimbolista jellege, ezért - bár a verset tényleg a templomkertben töltött nyári délután ihlette - de nagyon jelképes , persze nem véletlen a helyszín, és az egész történet. Amolyan kafkai parabola, a jövő irodalomtörténészeire hagyom. 
Persze ismét kezedben volt a kulcs, írtad is, az egyébként egészen jó, picit kevésbé lírai javaslatodban.
" a sötétből egy árny figyel,
hidegségét érzem.
Hűl az idő, de csak várom,
és várom, hogy jöjjön! "
Maga az idő is jelképes, nem egyetlen nap történése. nagyon szeretek az idővel játszani, több idősíkot egy helyszínre transzponálni, mert így talán még jelképesebbé tehető.
Igazad van az utalással kapcsolatban: első olvasásra mintha az árnyra vonatkozna, de a következő mondattal, és talán az szövegkörnyezettel, az üzenettel kibogozható: igen, itt az árnytól szeretném megvédeni a gyermekkorom, pontosabban azt a gyermekkort, ami nem véletlenül lett megszemélyesítve éppen ezen a helyszínen. No és ott a kígyózó ösvény, ami lámpafényben ég, és eltűnik a sötétben...no és kinek lehet egy ilyen kihalt helyen árnyéka? ...nem segítenék tovább...nem is tisztem.
nagyon szépen köszönöm, hogy elindultál ebben a korántsem kivilágított labirintban.
Biztos Pessoa, vagy Borges hatása alatt vagyok megint.
köszönöm az osztályzatot is, no meg az elismerést, Sokat jelent nekem, mert érzem, hogy talán - bár ködös - de jó úton járok.
szeretettel: zsermen |
- augusztus 01 2016 15:11:02
Keves Zsermen!
Ez a vers kicsit olyan, mintha Te lennél a saját őrangyalod!
Vagy.
Sejtelmes, titokzatos, kicsit temetői képek, mintha a lélek nem tudná elhagyni, a sírhelyet.
Szeretettel, borzongva olvastam versedet.
Ildikó |
- augusztus 01 2016 15:21:28
Kedves Ildikó!
nagyon szépen köszönöm. Szimpatikus megközelítés mind a hangulatára, mind az értelmezésére.
szeretettel. zsermen |
- augusztus 02 2016 17:06:06
Kedves Zsermen!
Túráztatom az agyam, és egy kicsit még idegesítlek.
Rájöttem, mi a bajom ezzel a verssel. Túlítrad. Az első strófa egy suhancról szól, aki már nem akar gyerekes játékokkal foglalkozni, de egy kicsit sajnálja is, hogy vége. A második strófa egy idős emberről szól, aki neg akarja őrizni a gyermekkorát a feledéstől. Közben ... snitt. Nem vezettél végig következetesen minden ellentétet igérő képet, ezért hiányérzet marad. Talán a "És nem jött senki"-vel vége is lehetne. A cím A fiú így az egész versre nem illik
El tudnám képzelni egy trilógiának A suhanc - A férfi- A vén hülyebocsi- nem rád értettem, csak általánosan) ejnye! Komolyodjunk!
... Hazafelé
Jó az út, ritka ködöd pedig irigylésre méltó.
Szeretettel
Ági |
- augusztus 02 2016 20:38:48
Kedves Ági!
Örülök, hogy visszatértél. Te sosem idegesítesz, mert engem az emberi ostobaság idegesít!
Teljesen igazad van megint, és ismét a dramaturgiában hibáztam. bevallom, rossz prózás vagyok, bár írtam párat.
Igen, ott vége lehetne a versnek, túl nagy a váltás.
" Jó az út, ritka ködöd pedig irigylésre méltó."
Ez jólesett! Hogy észrevetted! Ha tudnád, hogy korábban milyen ködös, vagy sejtelmes voltam... de elvem, hogy egyszer már megjelent verset nem teszek fel oldalra...
Miközben írom, elgondolkoztam: nem lehet, hogy éppen a dramaturgiai bukfencek is hozzájárulnak a ritka ködhöz?
szeretettel: zsermen |
- augusztus 03 2016 18:03:00
Én is túltúráztattam az agyam. Nem is hibáztál nagyot a dramaturgiában sem, hiszen végig meg vannak az ellentétek.
kohadt, rozzant pad<>sétány
fárad, bágyad felfők <>figyelő árny lenn a sötétben (dupla)
délután<>este
te lesel<>az árny les téged
Ha hiba van az a" figyel rám" , hiszen nem beszélsz hozzá, nem rád figyel, hanem téged.
talán - végéből árny néz rám
- és akkor még egy képet játékba hozunk, az út végét
A címet még magyarázd meg nekem, és akko r 10-es!
Szép tőled, hogy ilyen türelmes vagy az ostobákkal.
Szeretettel
Ági |
- augusztus 03 2016 21:01:34
Kedves Ági!
" Szép tőled, hogy ilyen türelmes vagy az ostobákkal! " - munkaköri ártalom.
Talán emiatt is kaparok a 10-esért: szóval a magyarázat: a gyermekkorom, azaz a kisfiúi énem visszatértét várom, hogy vezessen vissza Istenhez, pontosabban a naiv, gyermeki hitet, amit képviselt a kis Gabika!
szeretettel: Gábor |
- augusztus 04 2016 11:11:40
"Félek én, de titkon remélném,
s jól megnézném;
de lassan távozom,
miközben bámulom...
Ő lehet e még?"
A temető magánya
Ezt jutott eszembe. A vers befejezése égbe kiáltó |
- augusztus 04 2016 15:18:31
Ó, kedves Andrea!
Ezúttal is találó az idézet és mesteri a párhuzam. Mintha ugyanaz a világ lenne.
Ki írta?
köszönettel: Gábor |
- augusztus 04 2016 19:30:07
Kedves Gábor!
Érdekes a gyermeki képzelet Istenről. Én mindig az égbe képzeltem, mert az egész hittantanítás képisége ezt adta anno a gyermekeknek, én meg engedelmes, jó gyerek voltam. Sosem szaladgált velem, a társaimmal futkároztam, ő fentről figyelt.
Úgy látszik, te már gyermekkorodban lehoztad magad mellé Istent.
Így elfogadható a magyarázatod, bár nálam szinte a hihetetlen határát súrolja.
Na, jó!
Legyen 10-es. Ezen már ne múljon!
Szeretettel
Ági |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
