|
 Vendég: 49
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Hegedüs Andrea
Amíg testem felboncolja
/Vannak kényes dolgok,
amikről nem könnyű beszélni.
Így nem beszélünk róluk.
Azt gondoljuk, a fájdalmunk rejtve marad.
Ha valaki mégis kitárja az ajtót,
rettegő szemekkel elfutunk előtte,
hisz az érzés,
amit csupán a látvány gondolata idéz elő,
már túlterheli fájdalmunk küszöbét./
Élő halott vagyok.
Kemény földre letaszított
két vaskos marok.
Gyengülő,
de harcol piszkafa karom.
Kiáltani vágyom,
hangszálam lefagyott.
Lelkem
könnyekkel temeti
szabadságom.
Lerántják ruhámat,
hú, de nagyon fázom.
Gúzsba kötnek gyors kezei,
teste kalapálja testem.
Szégyent lop az életembe,
Jobb, ha elrejtem.
Végezz már,
te hullarabló átok,
vérem feketéllik,
ahogy szád kitárod
nálad retkesebbet senki sem látott.
Szívem nagyot ásított,
kereste a lelkem,
amit te elástál
jó mélyre bennem.
Mint egy korhadt fadarab,
mi senkinek sem kell,
úgy lapultam a földhöz,
s könyörögtem,
hogy rejtsen el.
Ő halkan azt súgta nekem,
ártatlan lelkeknek nem itt a helye.
Ki árnyékot vetett
erőszakkal testedre,
az lesz az enyém
és elrejtem örökre.
Torlódó érzelmek
körülöttem dudálnak feszülten,
piros még a szemem lángja,
mégis várnak,
hogy idővel zöldre váltsak.
2016.05.27. |
|
|
- augusztus 03 2016 18:23:24
Kedves Andi!
Nem is tudják általában az emberek, mennyi szörnyűség történik a lányokkal, nőkkel, és azért tud rejtve maradni, mert teljes értéktelenség érzést ad az elszenvedőnek, és ezért szinte elmondhatatlanná válik.
A vége, ahogy a remény zöldjének felvillanását említed, de nem igéred, tökéletes visszautalás az egész történet végérvényességére.
Jobb, ha abbahagyom...
Szeretettel
Ági |
- augusztus 03 2016 18:24:08
Nézz be kérlek, a "Hitvány utamon"-hoz! |
- augusztus 03 2016 18:43:26
Martina Cole-tól olvastam sok ilyen mondanivalójú regényt, amikor gyermekek, nők kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe és a gonosztevők maximálisan kihasználják őket lelkileg is és fizikailag.
Monumentális erővel hatott rám versed, meg mondom őszintén nem szeretnék ilyen élethelyzetbe kerülni, ilyen könyörtelen emberek közé, de nyilván van ilyen.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- augusztus 03 2016 21:32:36
Kedves Andi!
Megrendítő sorok, azt hiszem tudom, miről szól.
A " szívem nagyot ásítottig" drámai, mégis hibátlan szinte könnyeden megszerkesztett formában. Hogy lehet ilyen sötétet, ilyen drámát ilyen szépben?
Az idézettől mintha megváltozna a nyelvezet, valószínű bejön egy harmadik, amolyan kitalált szereplő, aki igazságot osztana, vagy legalábbis ez a vágyad, de nem tud megnyugtatóan.
szeretettel. zsermen |
- augusztus 04 2016 15:49:25
Szerintem elküldhetnéd a " Tégy az erőszak ellen!" vagy " Nők az erőszak ellen" mozgalomnak, akár kampányvers is lehetne, mert nagy erővel hat, művészi erővel, tehát nem hatásvadász.
üdv: zsermen |
- augusztus 05 2016 12:27:30
Érdekes a gondolatsorod... Elgondolkodtató!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
